Testvérharc

Testvérharc

Olvasmány: 1Móz 37:1-36

"Egyszer József álmot álmodott, elmondta testvéreinek, és emiatt még jobban meggyűlölték. Ezt mondta nekik: Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet álmodtam! Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt, és állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülállták, és leborultak az én kévém előtt. Testvérei azt mondták neki: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? És még jobban meggyűlölték az álmaiért és beszédéért. 1Móz 37:5-8

Mi az oka az ellentéteknek, miért van testvérharc?

            Mózes első könyve jó néhány testvérharcról beszámol: Káin és Ábel, Izsák és féltestvére, Izmael, Jákob és Ézsau. József történetében pedig 11 testvér fog össze egy ellen. A korábbi történetekben csak röviden hallunk a testvérharcról, itt viszont a József történeténél, a Mózes 2. könyve egészen részletesen elbeszéli az eseményeket, különös figyelmet szentelve, mindannak ami József és a testvéreik között történik.

            Kétségtelenül igaz az is, hogy József élete talán minden idők egyik legkalandosabb története. Egy megvetett rabszolga és elítélt fogoly, aki a világ leghatalmasabb birodalmának második számú vezetőjévé lép elő. De a történet igazi lényegét akkor értjük meg, ha arra figyelünk, hogy mi történik József és testvérei között.  A családregény egy olyan esemény elbeszélésével indul ebben a ma olvasott fejezetben, amely csaknem végzetes tragédiához vezet.

            Miért is támad viszály, és miért lobban fel a testvérharc ebben a családban?

            Először is azt látjuk, hogy József, mint apjának nyilvánvalóan a legkedvesebb és elkényeztetett gyermeke, különösen is érzéketlennek bizonyul testvérei féltékenységével szemben. Előbb azzal vonja magára bátyjai haragját, hogy különös álmaival henceg előttük. Ezekben az álmokban pedig a nála idősebb testvérei újra és újra meghajolnak előtte. Józsefnek sikerül annyira elidegenítenie magától a testvéreit, hogy azok már rá sem bírnak nézni, és szívükben egyre erősebben forr a bosszúvágy.

            Aztán, amikor a testvérek egy hosszabb távollét után úja meglátják a feléjük közeledő Józsefet, így szólnak egymás között: "Nézzétek, ott jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!" (1Móz 37:19-20).

            Thomas Mann: "József és testvérei" c. regényében nagyon találóan és szemléletesen írja le azt a pillantott, amikor József kimegy a mezőre a nyájat őrző testvéreihez és eléjük áll:

"- Igen, igen, üdvözlet, testvérek! - szólalt meg József hangja, s a fiú elébük lépett. - Hihettek szemeteknek, kedveseim! Én jöttem atyám helyett, Hulda, a szamár hátán, hogy számot adjatok nekem, és hogy...

- zavarodottan akadt el. A testvérek ott ültek szótlanul és mozdulatlanul, s rámeredtek félelmetes, elvarázsolt csoportozatban. Amint azonban ott ültek, jóllehet nem volt sem napkelte, sem napnyugta, amely arcukat megfesthette volna, ezek az arcok oly vörösek lettek, mint a fák csavaros törzsének háta, vörösek, mint a sivatag, sötétvörösek, mint a csillag az égen, és szemük mintha nyomban vért fröcskölt volna. József hátralépett. Ekkor dörgedelmes üvöltés harsant föl, az ikrek bikabőgése megreszkettette a beleket, s elnyújtott kiáltással, mely mintha egy fojtogatott torokból tört volna föl, s a düh, a gyűlölet és a fölszabadulás kétségbeesetten ujjongó "ah"-jával ugrott föl mind a tíz, vad egyszerre-szökkenéssel, s a fiúra rontott. Ráestek, mint kiéhezett farkasfalka a zsákmányra, vérbe vakult vágyuk nem ismert megállást és megfontolást, úgy látszott, mintha legalább tizennégy részre akarnák tépni. Lelküknek mélyén csakugyan ez az ösztön volt most az uralkodó: tépni, széttépni, letépni!"