2018. április 8., vasárnap

Mi lesz, ha rosszabbra fordul a helyzet?


Mi lesz, ha rosszabbra fordul a helyzet?

Olvasmány: Mt 24:1-22

„Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.” (Mt 24:6).



A félelemről és annak legyőzéséről szól mostani sorozatunk. Ahogy láttuk a félelem sokféle módon jelen lehet az életünkben. Az életet szinte elképzelni sem tudjuk félelem nélkül. Néha viccesen meg is szoktuk jegyezni, hogy „élni életveszélyes”. Nos, az élet valóban veszélyes vállalkozás és kétségtelenül igaz az, hogy életünk során állandóan veszélynek vagyunk kitéve, valóban baljós körülmények árnyékában telnek a napjaink.

A gyógyszergyárak elővigyázatosságból minden gyógyszer mellé csomagolnak egy kis lapot, amelyen tájékoztatást adnak az adott gyógyszer lehetséges mellékhatásairól. Ezen a tájékoztatón az összes lehetséges betegségeket, bajt problémát felsorolják. Ezzel a gyógyszergyár önmagát igyekszik védeni minden lehetséges tragédia esetére, hogy senki ne perelhesse be őket. Mégis ha egy ilyen betegtájékoztatót elolvasunk olyan érzésünk támad, hogy ez egy nagyon veszélyes gyógyszer, aminek ennyiféle lehetséges mellékhatása van, s talán jobb is lenne be sem venni. A felsorolt lehetséges mellékhatások tömege kétségtelenül félelmet vált ki belőlünk.

Valaki egyszer ironikusan azt mondta, hogy a születendő gyermeket is tájékoztatni kellene, hogy mire számíthat ebben az életben.

 Ezek szerint, akkor járnánk el korrektül, ha minden gyermeket szülő édesanya mellé oda rendelnénk egy ügyvédet, aki a megszületendő gyermekkel azonnal ismertetné, hogy mire számíthat ebben a világban, és az apró betűs részből az is kiderülne, hogy milyen lehetséges mellékhatásai vannak az életnek. Ez a tájékozató valahogy így hangzana: „Üdvözüljük a köldökzsinór utáni világban. Ugyanakkor tájékozatjuk, hogy az emberi élet a tapasztalatok szerint a legtöbb esetben halálhoz vezet. Egyesek halálos vírusokkal, vegyszerekkel, vagy vérszomjas terroristákkal való találkozásokról számoltak be. A világrajövetel után találkozhat szökőárral, ittas sofőrökkel, utcai lövöldözőkkel, éhínséggel, nukleáris katasztrófával, vagy csak egyszerűen az utcán sétálva a fejére esik egy tégla. Az élet mellékhatásai közé tartoznak a szupervírusaink, a szívbetegség, a különböző daganatos megbetegedések, vagy éppen, felelés vagy vizsga az iskolában. Az emberi élet ellenjavallt azok számára, akik nem tudnak közös bolygón élni gonosz zsarnokokkal, vagy nem bírják elviselni a túl hangos szomszédokat.”
(Max Lucado nyomán).

A félelem



Mi lesz, ha rosszabbra fordul a helyzet?
Olvasmány: Mt 24:1-22
„Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.” (Mt 24:6).


Miután a 2. világháború idején Lengyelország fővárosát porig bombázták és teljesen szétlőtték, a belvárosban egyetlen ép épület sem maradt. A város központjában a fő utcán azonban csodálatos módon egyetlen épületnek a falai álltak csupán. Ez az épület pedig történetesen a Bibliatársulat székháza volt, amelynek megmaradt falán jól kivehetően ez a felírat volt olvasható: Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Mt 24:35). Ez a keresztyén reménység képe: a világ összeomolhat, de Krisztus munkája megmarad. 

Félelem egy világkatasztrófától


Mi lesz, ha rosszabbra fordul a helyzet?

Olvasmány: Mt 24:1-22

„Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.” (Mt 24:6).


Jézus messzire látó bátorsággal ruházta fel az övéit, miután felsorolta az élet nagy viharait a „végre” irányította a figyelmüket: „De aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 24:13). A végső győzelembe vetett bizalom adhat erőt és bátorságot a próbatételek elhordozásához.

A vietnami háború idején James Stockdale amerikai admirális az ellenség fogságába esett. Az amerikai foglyok egy jó része nem élte túl a kínzásokat és a megpróbáltatásokat. Amikor nyolc évi fogság után az admirális kiszabadult, megkérdezték tőle, hogy mi volt a titka, ő hogyan volt képes túlélni a hadifogolytábor borzalmait. Az admirális ezt felelte: „Sohasem veszítettem el a történet végébe vetett hitemet. Nemcsak abban nem kételkedtem soha, hogy kiszabadulok, hanem abban sem, hogy végül győzni fogok, és ebből az egészből az életem meghatározó élménye lesz, melyet visszatekintve nem cserélnék el.” Aztán azt is megkérdezték tőle, hogy mi volt az oka annak, hogy sok más társa olyan hamar feladta és nem élte túl a fogságot. Az admirális ekkor így felelt: „Erre könnyű a válasz, az optimisták, akik azt mondták, hogy hamar megszabadulunk és karácsonyra már otthon is leszünk, nagyon gyorsan reményvesztetté váltak.”

A valódi bátorság ahhoz kell, hogy túllássunk a világ jelenlegi borzalmain, hogy felismerjük annak igazságát, hogy bár az élet csakugyan életveszélyes, de ez nem lesz mindig így, Krisztus már győzött, és általa mi is győzhetünk: „aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 24:13).

2018. február 4., vasárnap

Miért félünk?


„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14:27).
Ha valaki egy orvos magánrendelésére megy, a váróterem vagy a rendelő falán valószínűleg látni fogja kifüggesztve az orvosnak a diplomáját, különböző szakképesítéseit és a gyógyítás területén elért sikereiről szóló beszámolókat, oklevelet és kitüntetéseket. Ezeknek az okmányoknak a látványa segít bennünket a félelmeink legyőzésében, és arról győz meg minket, hogy jó kezekben vagyunk és nincs mitől félnünk. Valahogy így kellene gondolnunk Istenre is. Az Úr a világegyetem falaira aggatta diplomáit. Szivárványok, naplementék, csodálatos erdők és vízesések, ragyogó csillagokkal telehintett éjszakai égbolt. Tetteit megörökítette a Szentírás, amely olyan eseményekről számol be, mint az egyiptomi tíz csapás, a Vörös-tenger kettéválasztása, Jerikó falainak leomlása, oroszlánok szájának betömése, Góliátok legyőzése, halottak feltámasztása, vihar lecsendesítése, vagy éppen a vízen járás. Előttünk vannak azok a tények, és bizonyítékok, amelyek mind azt hirdetik, hogy velünk van az, aki minden viharnak az Ura, aki szeleknek és hullámoknak is parancsol.

(Max Lucado nyomán)

Miért félünk?


Miért félünk?

„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14:27).


Arra keressük a választ, hogy Isten segítségével hogyan győzhetjük le félelmeinket. A félelem ugyanis az emberiség egyik legjellemzőbb életérzése, a legtöbb ember életét ez teszi tönkre! Fontos lenne felismernünk, hogy sokszor nem a tényleges baj, a szenvedés rontja meg az életet és borítja fel az egyensúlyt, hanem sokkal inkább az attól való félelem. Az orvosok tudják, hogy az egyik legveszedelmesebb betegség maga a betegségtől való félelem. Ebből lehet a legnehezebben valakit kigyógyítani.


Axel Munthe, aki a párizsi és római előkelő körök idegorvosa volt, leír egy érdekes, szomorú történetet a saját praxisából. Egy skandináv festő kezét megharapta a kedvenc kutyája, egy óriási bulldog. A festő belebetegedett abba a gondolatba, hogy ha a kutya veszett volt, akkor most ő is megkapja a kórt. Szakkönyvekből kezdte tanulmányozni a veszettség tüneteit, nem akart semmit enni és inni, folyton a nyálát törölgette a szája szélén, és állandóan a veszettségről beszélt. Majd kétségbeesetten panaszolta, hogy nem tud nyelni, az izmai megmerevedtek, reszketni kezdett, és kétségbeesett kiáltással rogyott össze. Mire megjött az illetékes helyről a vizsgálati eredmény, hogy a kutya teljesen egészséges volt, addigra a festő olyan állapotba került, hogy be kellett szállítani az őrültek házába. Ez egy példa a sok közül, milyen rettentő pusztítást tud végezni az “első számú világhatalom”, a félelem!

(Idézet Joó Sándor igehirdetéséből)

2017. december 31., vasárnap

Miért félünk?


Miért félünk?

Olvasmány: Mt 8:23-27

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1:7)


  • A félelem zsarnokká tesz
A félelem egyik hatása az, hogy az irányításkényszer megszállottjaivá válunk. Bár Jézus teljesen nyugodt, a tanítványok egyáltalán nem azok, szinte ráparancsolnak Mesterükre: „Tégy valamit! Old meg ezt a helyzetet!” Miközben vadul forog velük a világ, a hajó bukdácsol a hullámokon, ők tehetetlenségükben Jézust akarják irányítani. A félelem lényegéhez tartozik az irányítás elvesztésének felismerése. S ha már a magunk élete felett elvesztettük az irányítást, akkor kétségbeesetten próbáljuk mások életét kézbe venni.
Minél nagyobb a bizonytalanságunk, annál komiszabbá, parancsolgatóbbá válunk másokkal szemben. A félelem mindig torzítja a személyiségünket, elveszi az örömöt, a békét, és helyette indulattal, haraggal, vádaskodással tölt meg bennünket.

            Martin Niemöller német evangélikus lelkész, aki szembeszállt Hitlerrel, naplójában leírja az első találkozását a diktátorral. Még 1933-ban történt, amikor még senki sem sejtette, hogy hová fog vezetni Hitler hatalomra jutása. A találkozó után a lelkész felesége megkérdezte, hogy mi a véleménye Hitlerről. Niemöller akkor így válaszolt: „Rájöttem, hogy Hitler úr szörnyen fél. A félelem pedig szabadon engedi az emberben rejlő zsarnokot.”

(Forrás: Max Lucado: "Félelem nélkül" (KIA, Budapest, 2014)

2017. október 30., hétfő

Isten – Teremtő Urunk


Isten – Teremtő Urunk

Olvasmány: 1Móz 1:1-30

„Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” (Zsid 11:3)


A Szentírás első mondata a Teremtő Atya Istenről tesz bizonyságot: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.”  (1Móz 1:1). A hívő ember számára ez magától értendő alapigazság, hogy Isten létezik és ő teremtett bennünket és a világunkat. A hitetlen világ számára azonban, amely tagadja az Isten létét, keresni kellett valami más választ. Így született meg az ősrobbanás elmélete, mely szerint a világ és az élet csupán véletlenek sorozatának eredménye. Hogy mennyire képtelen és légből kapott állítás azt mondani, hogy a világmindenség véletlenül jött létre, jól szemlélteti egy francia mese, amelynek a címe: „Van-e Nap az égen?”


Történt egyszer, hogy az állatok vitafórumot rendeztek arról a kérdésről, hogy van-e Nap az égen. A vitában sok okos és bölcs hozzászólás hangzott el. Felszólalt például a vakondok és ezt mondta: „Az életem során annyi sok alagutat megépíttettem, de a napot én még sohasem láttam.” Hozzászólt az ökör is, aki így nyilatkozott: „Egy élet során annyi legelőt és rétet bejártam, minden füvet ismerek, sok vásáron részt vettem, de a Napot én sem láttam még.” Természetesen a bölcs bagoly is nyilatkozott: „Azt el kell mondanom, hogy az égen valóban van valamiféle ezüst kifli, amely néha tányérrá is dagad, de a Napot én sem láttam!” Végül aztán a kis pacsirta szólalt meg: „Persze, hogy nem láttad a Napot vakondok, hiszen te mindig is a föld alatt éltél és dolgoztál, bele is vakultál ebbe az állapotba. Te sem látod ökör koma a Napot, mert mindig lógatod a fejedet, és folyton csak a füvet keresgéled. A bölcs bagoly is csak éjszaka röpköd, s legfeljebb csak a holdat láthatja néha. De én, amikor a nyári reggelen felrepülök a levegőbe, megfürdök a napsugarakban, élvezem és tapasztalom, hogy mennyire valóság a Nap.”