2016. december 30., péntek

A szeretet mindent eltűr


Az Ige testté lett
Olvasmány: Jn 1:1-18
"A szeretet mindent eltűr." 1Kor 13:7


Max Lucado könyvében leír egy történetet a 2001. szeptember 11.-én történt New-Yorki-i terrortámadással kapcsolatosan.

Amikor az ikertornyok összeomlottak, több tűzoltó is az épületben tartózkodott és ott lelte halálát. A tűzoltóknál Amerikában van egy olyan szokás, hogy ha egyikük a kötelessége teljesítése közben meghal, a holtestet a helyszínen kell hagyni és azt csak egy másik tűzoltó, egy társa, aki személyesen is ismerte, viheti el a helyszínről. Az ikertornyok leomlása után hat és fél hektár nagyságú romhalmaz maradt. Ebben a hatalmas temetőben kellett megtalálni az elhunytak holttesteit. De a tűzoltók nem adták fel, kitartóan keresték a társaikat, pedig már tudták, hogy a romok alatt senki sincs életben. Mindnyájuk között azonban a legkitartóbb az az idős tűzoltó volt, aki a fia holtestét kereste, aki szintén tűzoltó volt és a romok alatt lelte halálát. A tűzoltók három napon keresztül megállás és pihenés nélkül ástak, míg végül megtalálták társuk holttestét, és az apa ott volt, hogy elvigye fia holttestét. Az apa nem adta fel, nem hagyta abba, nem volt hajlandó megfordulni és elmenni. Miért? Mert a fia iránti szeretete nagyobb volt, mint a kutatás keserve és reménytelensége.

Vajon nem mondhatjuk-e el ugyanezt Krisztusról? Ő miért nem hagyta abba? Miért tartott ki? Miért vállalta a Golgotára vezető utat, annak minden fájdalmával együtt? Mert az irántunk való szeretete nagyobb volt, mint az út fájdalma. Ő azért jött, hogy megmentsen minket, kihúzzon minket a romok alól. A világ összeomlott, az ember halott volt a bűnei miatt, de ő azért jött, hogy kiszabadítson és életre keltsen minket. Ezért volt hajlandó megtenni a közöttünk levő óriási távolságot is, leküzdeni minden akadályt, mert „a szeretet mindent eltűr”. Ezért tűrte közömbösségünket, megvetésünket és ellenállásunkat is. Ezért vállalta a testet öltés, az emberi lét magára öltésének minden próbatételét: „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (2Kor 5:21). Miért tette ezt Jézus? A kérdésre csak egyetlen válasz lehetséges: szeretetből. Krisztus szeretete „mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr” (1Kor 13:7). Gondolkozzunk el ezen egy pillanatra. Vajon valóban komolyan vesszük-e ezt?

Forrás: Max Lucado: "Ahogy szeretni érdemes" (KIA, Budapest 2016)

Az Ige testté lett


Az Ige testté lett

Olvasmány: Jn 1:1-18


Erről szól a konfirmációi olvasókönyvben szereplő egyik kis történet is:

„Egy rigófészek volt Jancsi családjának a kertjében az egyik fán. Jancsi tudta, hogy mily nagy érték ez az énekesmadár, ezért különös örömmel észlelte egy szép napon, hogy kikeltek a fiókák. Sajnos egyszer az egyik kis rigó annyira nyújtogatta nyakát az eleség után, hogy kiesett a fészekből. Ott leselkedett a macska is. Ám Jancsi elzavarta, s visszavitte a kiesett madárkát a fészekbe. Az anyarigó nagyon megijedt tőle, s rémülten elrepült. Jancsi elpanaszolta az édesanyjának: milyen hálátlan a rigómama! Ahelyett, hogy örült volna az ő segítségének, elrepült. Anyja megmagyarázta: Persze, hogy megijedt tőled! Ahhoz, hogy megértse: mily szándékkal közeledel a fészek felé, át kellett volna változnod rigóvá: akkor nem félt volna tőled! Mire Jancsi: Ilyesmi, sajnos, csak a mesében van! Ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges. Karácsonykor azért lett Isten emberré, hogy meg ne rémüljünk villámló szentségétől, mennydörgő hatalmától. Hogy így értésünkre adhassa: szereti ezt a bűnös világot; nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen; Nála készen a bocsánat; Ő üdvösségébe vár.”

Mit kellene tennünk ahhoz, hogy megértessük magunkat a madarakkal? Csak egy megoldás lehetséges: madárrá kellene lennünk. A mi világunkat fel kellene cserélnünk az ő világukkal. Le kellene mondanunk mindarról, amivel mi többek és nagyobbak vagyunk és alkalmazkodnunk az ő parányi és korlátolt világukhoz és ismereteikhez. Számunkra ez nagyon nehéz és elképzelhetetlen, valójában fizikailag is képtelenség, de Isten számára nem volt az. A szeretet megteszi ezt a távolságot, legyőzi az akadályokat, áldozatot hoz. Krisztus az Ő végtelen hatalma és a határtalan örökkévalóság világából eljött az idő korlátai közé, azért, hogy egy legyen közülünk.

2016. december 21., szerda

"A szeretet mindent remél." 1Kor 13:7


"A szeretet mindent remél." 1Kor 13:7



Max Lucado könyvében leírja egy elsüllyedt tengeralattjáró legénységének a történetét. Az amerikai partok közelében a tengeralattjáró meghibásodott és a tenger fenekére süllyedt. A haditengerészet mindent megtett az elsüllyedt tengeralattjáró legénységének megmentése érdekében. A tengeralattjáró olyan mélyen volt, hogy minden mentési kísérlet kudarcba fulladt. Sok-sok nap elteltével, többszöri eredménytelen kísérlet után a mélytengeri búvárok még egyszer utoljára lemerültek, hogy megvizsgálják a tengeralattjárót. A tengeralattjáró acélfalához érve kopogtatást észleltek a hajótestből. A bennrekedt matrózok Morse jelekkel üzenetet küldtek. Az üzenet, amit újra és újra megismételtek, egyetlen mondat volt: „Van-e még remény?” A tengerfenekére süllyedt és a tengeralattjáró acél testének börtönébe zárt tengerészek számára ez volt az egyetlen és legfontosabb kérdés.

Jézus ma azt üzeni nekünk, elveszett bűnösöknek, hogy van! Ne a vizet nézzük, mint Noé. Ne a bűneink sokaságára nézzünk, mint a házasságtörő asszony, ne a halál legyőzhetetlen hatalmára, ne a ránk nehezedő hatalmas nyomásra és a sok ezer méter mélységre, ahol a tengeralattjáró legénysége volt, hanem egyedül Jézusra. Ő a reménység olajágát hozza a számunkra is.


Forrás: Max Lucado: "Ahogy szeretni érdemes" (KIA Budapest 2016)

2016. december 10., szombat

"A szeretet mindent hisz." 1Kor 13:7


"A szeretet mindent hisz."
1Kor 13:7
Albert Einsteinről feljegyezték, hogy amikor meghalt a felesége, akkor a húga, Maja költözött hozzá, hogy vezesse a háztartást, gondoskodjon a tudós bátyjáról, hogy az továbbra is zavartalanul végezhesse tudományos munkáját. Einstein húga tizennégy éven keresztül hűségesen segítette bátyját a munkájában, amikor hirtelen agyvérzést kapott és kómába esett. Einstein minden nap meglátogatta őt a kórházban, és két órát mellette töltött minden délután, általában Platontól olvasott fel a húgának. Az asszony kómában volt, semmi jelét nem adta annak, hogy bármit megértene az olvasottakból. Einstein mégis folytatta a felolvasást, mert úgy gondolta, testvére, ha nem is érti a szavakat, de azt mindképpen érzékelni fogja, hogy bátyja hiszi, megéri a ráfordított időt.


Bízunk a gyermekünkben, a házastársunkban, a barátunkban? Akkor mutassuk is ki! Legyünk ott, amikor játszanak. Örüljünk velük a sikereiken, támogassuk és bátorítsuk őket kudarcaikban. Legyünk velük!  A legjobbat akarjuk kihozni valakiből? Akkor menjük oda hozzá, fejezzük ki bizalmunkat iránta.


Nathaniel Hawthorne egy nap kétségesetten és nagy félelemmel a szívében ment haza. Éppen aznap rúgták ki a munkahelyéről, a vámházból. Vajon mit szól majd a felesége, vajon miből fognak ezután megélni? Meglepő módon a felesége azonban harag és düh helyett nyugalommal fogadta a hírt és egy meglepetéssel ajándékozta meg a férjét, amikor így szólt hozzá: „végre megírhatod a könyvedet!” A férfi azonban nem látta ilyen rózsásnak a helyzetet, mert aggódott, hogy miből tudnak majd megélni. Ekkor a legnagyobb meglepetésére a felesége kihúzott egy fiókot és egy nagy köteg pénzt tett eléje, amit a háztartási pénzből takarított meg. Az asszony ekkor így szólt a férjéhez: „Mindig tudtam, hogy tehetséges vagy és egy remekművet fogsz írni!” A felesége bízott a férjében. S ez a bizalom késztette valóban írásra Hawthorne-t, aki meg is írta könyvét, amelyet ma az egész világon ismernek, ez a könyve a „Skarlát betű”.

"A szeretet mindent hisz." 1Kor 13:7


"A szeretet mindent hisz."
1Kor 13:7
A bizalomban nagy erő rejlik. Valaki egyszer így fogalmazta ezt meg: „Nem az vagyok, akinek tartom magamat, nem az vagyok, akinek gondolsz engem. Az vagyok, akinek gondolom, hogy tartasz.” Akár jó, akár rossz ez, még önmagunkat is mások szemével határozzuk meg. Ha valakinek elég sokszor mondják azt, hogy buta, előbb utóbb el is hiszi magáról. Ha viszont abban erősítik meg, hogy tehetséges és értékes, akkor valóban azzá is válik. A nagy német költő, Goethe mondta: „Bánj úgy egy emberrel, amilyennek látszik, és rosszabbá teszed, de bánj vele úgy, amilyen lehetne, és azzá válik.”


Robert Rosenthal pedagógiai kísérlete jól szemlélteti ezt a jelenséget. Egy általános iskolában felmérést végeztek a diákok között, majd azt mondták a tanároknak, hogy néhány gyerek rendkívül jól vizsgázott. Elhitették a tanárokkal, hogy ezek a diákok rendkívüli képességekkel rendelkeznek. Valójában azonban találomra választottak ki néhány gyereket, akik semmiben sem különböztek a többiektől, csak rájuk fogták, hogy ők különlegesek. De mivel a tanárok ezt nem tudták, a szakemberek véleményét komolyan véve, másként kezdtek el bánni ezekkel a gyerekekkel. A tanév végére ezek a gyerekek, akiket tehetségesnek neveztek ki, egytől egyig mind jobb tanulmányi eredményt mutattak fel a többieknél. A tanárok maguk is elmondták róluk, hogy sokkal elégedettebbek velük, ezek a gyerekek érdeklődőbbek a többieknél, jobb jegyeket szereznek. Mindez pedig a tanárok magatartásának volt köszönhető. Mivel különleges képességűeknek tartották ezeket a gyerekeket, és úgy is bántak velük, a diákok igyekeztek megfelelni, a tanáraiktól tapasztalt pozitív bánásmód jobb eredmények elérésére sarkalta őket.

Rosenthal azt a következtetést vonja le, hogy valószínűleg a tanár és a diák észrevétlen kapcsolatában rejlik a titok, a hanghordozás, az arckifejezés, az érintés és a testtartás lehet az az eszköz, amellyel gyakran önkéntelenül, a tanárok diákjaik tudomására hozzák elvárásaikat. Az ilyen közlés segít a gyereknek önmagáról alkotott nézetei megváltoztatásában.


Bízzunk a másikban! Bizalmunkat fejezzük ki tettekkel is. Semmi sem helyettesítheti a jelenlétünket. A levelek is jólesnek, a telefonhívás vagy egy e-mail is lehet kedves gesztus, de ha személyesen megyünk oda, az mégis egészen más.

"A szeretet mindent hisz." 1Kor 13:7


"A szeretet mindent hisz." 1Kor 13:7
A bizalomról szól a következő rövid kis történet is:

„Egy nap George kifeszített egy kötelet a Niagara felett, és közölte a körülötte álló emberekkel, hogy végigmegy a kötélen biciklivel. Az emberek felhördültek, de amint látták, hogy George valóban leveszi a gumikat a bringája kerekéről és a kötélre állítja a szerkezetét, biztatni kezdték. Ahogy haladt, az emberek egyre hangosabban kiabáltak:
- Gyerünk George! Hiszünk benned! Meg tudod csinálni, hiszünk benned! George átért a túlpartra, majd visszafordult az emberek és üdvrivalgásától kísérve visszakerekezett. Az emberek éljenezték, ünnepelték:
- Fantasztikus voltál, George, hittünk benned, tudtuk, hogy megcsinálod!
- Na, akkor ki ül fel a vázra, hogy átvigyem?- kérdezte George. Az emberek döbbenten, kissé haragosan húzódtak vissza.
- Senki sem bízik bennem? – kérdezte George
- Hisz az előbb még mindannyian hittetek. Ekkor a tömegből előlépett egy kislány, és azt mondta, ő felül a vázra, és átmegy vele. Az emberek felbőszültek erre, szidni kezdték George-ot, amiért egy gyerek életét kockáztatja. Ahogy azonban a bicikli a túlpart felé közeledett, elnémultak. A kerékpár a túlparton visszafordult, és ahogy közeledni kezdett, a néma csendet ismét az éljenzés, az üdvrivalgás váltotta fel.
- Fantasztikus vagy, George! Hittünk benned, és megcsináltad! Ekkor valaki megkérdezte a kislányt:
- Hogyan volt annyi bátorságod, hogy felülj a vázra vele?
- Úgy, hogy ez az ember az apám. És nem csak hiszek, hanem bízom is benne.”

Szeretethimnusz különböző változatai

Szeretethimnusz különböző változatai


                 Szeretethimnusz - ha egy gépkocsivezető mondja el

Kor.I.13. Fejezete nyomán
Hogyha a KRESZ minden betűjét ismerem is, és ha még a legnehezebb paragrafusaival is teljesen tisztában vagyok, azonban számításon kívül hagyom embertársaimat, akkor olyan vagyok, mint egy motor nélküli kocsi. És ha enyém a leggyorsabb kocsi, és 0-ról 100 km-es sebességre néhány másodperc alatt fel tudok gyorsulni, és vezetői képességem minden akadályt le is tud győzni, de ugyanakkor nem gondolok felebarátomra, akkor én magam  közlekedési akadály vagyok. És ha kocsim a legnagyobb lóerő számmal bír, és én játszva teljesítek nagy távolságokat és kocsimmal sok kapcsolatot teremtek is, elfelejtkezem azonban útitársamról, kinek használok akkor? Mert ha az egyik ember ügyel a másikra, nem a magunk igazát fogjuk keresni a KRESZ rendelkezéseiben: ha él közöttünk a felebaráti szeretet, az önzést szögre fogjuk akasztani és egymást kölcsönösen emberként fogjuk kezelni.

Szeretethimnusz - ha egy orvos mondja el

Kor.I.13,
“Lehetek híres tudós, gyakorló orvos,
s irodámban diplomák és oklevelek tanúsíthatják tanultságomat:
tarthatnak kiváló tanárnak s meggyőző szónoknak,
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.

Lehetek kiváló klinikus, aki a legbonyolultabb betegségeket is diagnosztizálja,
s ismerhetem az emberi test minden titkát …
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

A szeretet kitűnő gyógyszer,
és nincs benne semmi mérgező:
nem elnyomja a szervezet védekező képességét, hanem felerősíti azt.

Bármely más gyógyszerrel együtt adható,
csodálatos, jótékony katalizátorként hat.
Oldja a fájdalmat,
s az élet számára a lehető legmagasabb minőséget biztosítja.

Mindenki elviseli: nem okoz allergiát, sem türelmetlenséget.

A közönséges gyógyszerek jönnek és eltűnnek.
Amit tegnap jónak tartottak, mára haszontalannak bizonyul.
Amit ma jónak tartanak, holnapra bizonyul haszontalannak.
A szeretet azonban minden próbát kiáll, s mindig hatásos marad.

Mai ismereteink töredékesek,
Gyógymódjaink többsége csak kísérleti jellegű.
Ez az egyetlen tényező, mely jó kapcsolatot tud teremteni betegek, rokonok és orvosok között,
így hát senki sem gyermekként, mindenki érett emberként fog viselkedni.

Ma még sok igazság csak tükörben, homályosan jelenik meg előttünk, orvosok előtt, és nem értjük még, hogyan működnek közre a szellem erői az élet fenntartásában:
de egy napon mindent egészen világosan fogunk látni.

Addig megmarad a három legfontosabb gyógyír:
a Hit, Remény és a Szeretet,
de közülük a legnagyobb a szeretet.

(Kor.I.l3, átfogalmazása orvosok számára dr. Ernesto Contreras által.
Idézi: Tőkés Ildikó: Gyógyulásom zsákutcái 60. 60. old.) (Agykontroll, 1995.)

Szeretet-himnusz szabadon

Kor.I.13,
A szeretet hosszútűrő, jóságos, türelmes
akkor is, ha századszor is ugyanazt elmondták neked
A szeretet nem irigykedik,
és nem is akar mindent tudni;
nem kérkedik, nem henceg, és senkit nem használ ki;
nem fuvalkodik fel.
Nem mondja: én mindent tudok,
nem bosszantja illetlenül a másikat,
nem keresi a maga hasznát,
tudja, hogy egymásért vagyunk.
A szeretet nem is keseredik el, ha valami éri;
nem mondja, ez volt az utolsó, többet már nem bírok.
A szeretet a gonoszt sem rója fel, nem veti szemedre;
nem örül az igazságtalanságnak, de örül az igazságnak.
A szeretet a bűnt tisztázza,
megbocsátja, és mindent elfelejt.
A szeretet mindent elhordoz, ha nem érti, akkor is.
Istenre bízza, Aki mindent vizsgál és megítél.
A szeretet mindent hisz, ami a Bibliában van, és hű a másikhoz,
még ha tudja, hogy kihasználják, akkor is…
A szeretet mindent remél, mert Istenre bízza magát.
Ha minden összeomlik is,
akár házasság vagy a család, a gyülekezet, az államrend, a világ:
A szeretet örökre megmarad!

 Forrás:

http://www.bibliai-kincsestar.hu/news/szeretet-himnusz/