2016. augusztus 29., hétfő

A szeretet természete (1Kor 13.)


A szeretet természete
1Kor 13.

Pál a következő szavakkal írja körül az igazi szeretet természetét: "A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr." (1Kor 13:4-7).

Aki szeret, az valamilyen módon viselkedik, bizonyos dolgokat megtesz, vagy pedig nem, éppen azért, mert ilyen emberré alakítja Isten szeretete, amely a Szentlélek által áthatja a szívét. Az apostol folyamatos jelen időben írja le az állandó ismétléstől fokozatosan meggyökeresedő és szokássá érlelődő cselekedeteket és magatartásformákat. Megszokottnak, sőt elcsépeltnek tűnhetnek ezek a mindennapi cselekedeteket, mégis a legnehezebben megtarthatók és gyakorolhatók. 
Az egyik angol igemagyarázó John Stott azt mondja, hogy értéküket csak akkor értjük meg igazán, ha a szövegben a "szeretet" szó helyére mindenhol Jézus nevét illesszük. Valahogy így:

"A Jézus türelmes, jóságos; Jézus nem irigykedik, a Jézus nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr."

Rá kell, döbbenünk, hogy ez a leírás pontosan illik Jézus jellemére. Ezek után pedig, ha most a magunk nevét tesszük a szeretet szó helyére, máris megdöbbentő módon előttünk van az a kiáltó különbség Jézus és a mi magatartásunk között, s meg kell vallanunk, hogy bizony nem elcsépeltek ezek a szavak, hanem nagyon is fontosak a számunkra, ha Jézus követésének útján akarunk járni.

A legnagyobb a szeretet (1Kor 13.)


A legnagyobb a szeretet

Olvasmány:1Kor 13:1-13

"Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet." (1Kor 13:13)


Szeretethimnusz másként

Szeretet nélkül a kötelesség elkedvetlenít,
Szeretet nélkül a felelősség kíméletlenné tesz,
Szeretet nélkül az igazságosság keménnyé tesz,
Szeretet nélkül a kedvesség képmutatóvá tesz,
Szeretet nélkül az okosság kegyetlenné tesz,
Szeretet nélkül a rend kicsinyessé tesz,
Szeretet nélkül a becsületesség kevéllyé tesz,
Szeretet nélkül a tulajdon kapzsivá tesz,
Szeretet nélkül a hit fanatikussá tesz,
Szeretet nélkül az élet értelmetlen,
Ám szeretetben élni: boldogság és öröm!

(Ismeretlen szerző)

2016. július 17., vasárnap

"Az elválasztó fal" (Ef 2:14).


"Az elválasztó fal" (Ef 2:14).
Pál így írja le a "pogány" és "zsidó" megosztottságban élő emberiség helyzetét:"Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban." (Ef 2:11-12). Ennek a megosztásságnak a szimbóluma az ún. "elválasztó fal" (Ef 2:14).
A Nagy Heródes által épített pompázatos jeruzsálemi templomnak volt ugyanis egy külső udvara, amit a pogányok udvarának is neveztek. A pogányok csak idáig mehettek be, és a templom többi részétől őket egy nagy fal választotta el. A falon pedig mindenhol ez a tábla volt olvasható latin és görög nyelvű felirattal: "az átjárás halálbüntetés terhe alatt tilos".


A zsidók hihetetlenül lenézték a pogányokat, azt mondták róluk, hogy Isten csak azért teremtette őket, hogy a pokol tűzét táplálják. Úgy gondolták magunkról, hogy egyedül ők Isten kiválasztott népe és Isten csak őket szereti. Még a törvény is tiltotta, hogy segítséget nyújtsanak egy pogány anyának a gyermeke megszületésekor, hiszen ezzel szerintük csak még több pogány jönne a világra. Ha egy zsidó fiatal egy nem zsidóval kötött házasságot, akkor megrendezték a temetési szertartását, kifejezve ezzel, hogy a családja és a népe számára ő már halott. Pogányok és zsidók rendszeresen lekicsinylő elnevezésekkel illeték egymást, Pál is ezt emeli ki, amikor a pogányokat "körülmetéletleneknek" nevezi.


            A zsidó és pogány kölcsönös gyűlölködésnek persze volt történelmi, társadalmi és vallási háttere. Ennek az ellenségeskedésnek a szimbóluma tehát a templom "elválasztó fala". A XX. század történetéből mi magunk is jól tudjuk, hogyan választottak el bennünket is egymástól falak és szögesdrótból épített kerítések, hogy állt szembe egymással kelet és nyugat, a hidegháború idején.

2016. július 9., szombat

Isten terve az emberrel (Ef 2,1-10)


Isten terve az emberrel

Olvasmány: Ef 2:1-10

"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk."  Ef 2:8-10

Mit tett Isten értünk? Egy szóval: "üdvözített", azaz megmentett minket az ő kegyelméből.

            Miért tette ezt Isten? Isten tettének oka nem bennünk van, nem valamilyen feltételezett érdemünk miatt történt mindez, hanem egyedül Őbenne, az ő jóindulata és irántunk való kegyelmes szeretetében.

Szép példáját találjuk Isten megelőlegezett szeretetének és kegyelemének Victor Hugo Nyomorultak című regényében.

Jean Valjean, a volt fegyenc, 19 évnyi letöltött ítélet után, amit kenyérlopásért, majd pedig szökési kísérlet miatt kapott, egy megkeseredett, kemény ember lett, akitől mindenki tartott. Amikor végre kiszabadult, egyszerűen nem sikerül neki szállást és munkát találnia. A papír, amit be kell mutatnia, mindenkinek elárulja, hogy börtönből szabadult, és ezért senki sem akarja befogadni. Végül egy jólelkű püspök megszánja őt, és ad neki szállást és ételt. Jean Valjean viszont visszaél a bizalmával, és ellopja az ezüst étkészletet, míg a többiek alszanak. Hamarosan azonban elkapják, és három csendőr, akik megtalálták őt, visszaviszik a püspökhöz. Jean Valjean nem sok jóra számíthat. A püspöknek minden joga megvan ahhoz, hogy feljelentse, és börtönbe juttassa élete hátralevő részére. A püspök azonban így szól: „Á, ön az! Nagyon örülök, hogy látom. Igen ám, de én a gyertyatartókat is önnek adtam. Azok is ezüstből vannak, bizonyára megkap értük kétszáz frankot. Miért nem vitte el a gyertyatartókat az evőeszközökkel együtt?” A csendőrök így aztán elengedik őt. Miután elmentek, a püspök ragaszkodik hozzá, hogy tartsa meg a gyertyatartókat, és ezt mondja neki: „Ne felejtse el, sohase felejtse el, hogy megígérte: ezt a pénzt arra fogja felhasználni, hogy becsületes ember legyen magából." A püspök ezekkel a szavakkal bocsátja útjára a volt fegyencet: "Testvérem, Jean Valjean, nem vagy többé a gonoszé, hanem a jóé. Megvásárolom tőled a lelkedet; elveszem a sötét gondolatoktól, a romlás szellemétől, Istennek adom át."

Jean Valjeant annyira megindítja az, hogy a püspök megkegyelmezett neki és irgalommal bánt vele, hogy élete Isten szeretetének eme különös megtapasztalása után gyökeresen megváltozik. Pontosan erről tesz bizonyságot Pál is az efézusiaknak: "De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt." (Ef 2:4).

2016. július 2., szombat

Az örökség (Ef 1,18-19)


Az örökség
"És világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön." Ef 1:18-19


Ha Isten "elhívásának reménysége" visszamutat keresztyén életünk kezdetére, akkor Isten "öröksége előremutat a befejezésre, arra a végső örökségre, aminek "záloga a Szentlélek" (Ef 1:14), és amelyről Péter apostol így ír: "arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva a számotokra." (1Pét 1:4).

            Isten gyermekei tehát Isten örökösei, tényleges "örököstársai Krisztusnak" (Róm 8:17), és egy nap kegyelme által meg is kapjuk örökségünket. Olyan gazdag és nagy ez az örökség, hogy ma még elképzelni sem tudjuk azt. Isten ezt a drága ajándékot, örökséget mindenkinek oda akarja adni. Sajnos sokan vannak, akik visszautasítják vagy egyszerűen nem értik meg, nem ismerik fel, hogy milyen hatalmas örökség birtokában vannak.

            Hadd mondjak ezzel kapcsolatosan egy rövid történetet:

            Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.

            A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.

            Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:

            – Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot – és erre egy szép díszdobozt vett elő.

            A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte:

            – Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni!? – végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.

            Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt... A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent!

            Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta.

            Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja kézírásával: ,,Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?"

            És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés: "FIZETVE".

            Igen ezt üzeni ma nekünk is az Úr. Az örökség a tiétek! Fogadjátok örömmel és hálás szívvel Isten ajándékát!

2016. március 13., vasárnap

Megtérés


A megtérés

Olvasmány: Lk 15:11-32

„Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Mk 1:15



A "naponkénti megtérés" alatt azt értjük, hogy mindenkinek szükséges naponta újra és újra a bűnre nemet mondva és Isten akaratának való engedelmességre elköteleznie magát. Pál apostol ezt nevezi a régi ember megöldökölésének és az új ember felelevenítésének.
            Hívő emberként azt is tudnunk kell, hogy ebben a testben és ebben a földi életben mi sohasem leszünk tökéletesek.
Valaki egyszer a hívő és hitetlen ember közötti különbséget így jellemezte: "Mind a meg nem tért, mind pedig a megtért ember bűnös. De míg a meg nem tért ember maga fut a bűn után, addig a megtért ember már a bűn elől fut."

A megtérés



A megtérés
Olvasmány: Lk 15:11-32
„Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Mk 1:15

A megtérésnek szép példáját adja elénk Augustinus egyházatya "Vallomások" című könyvében: "És sírtam összetört szívvel. És íme, a szomszéd házból egy hangot hallottam, amint egy fiú vagy lány, ezt nem tudom, éneklő hangon ezt mondta és állandóan ismételte: "tolle lege", "vedd és olvasd". Arcom azonnal megváltozott, és izgatottan kezdtem gondolkodni, vajon szoktak-e a gyermekek valamiféle játék közben ilyesmit énekelni, de egyáltalán nem emlékeztem, hogy valahol hallottam volna. És miután könnyeimet visszafojtottam, fölálltam, nem tudtam más magyarázatát adni, mint hogy Isten nevében parancsot kaptam, nyissam ki a Könyvet, és az első fejezetet, melyre rátalálok, olvassam el. Fogtam kinyitottam, és olvastam azt a helyet, melyre pillantásom elsőször esett: "nem tobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásban és feslettségekben, nem versengésben és irigységbe: hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok kívánságokra." Tovább nem akartam olvasni, és nem is volt rá szükség. Mert azonnal, ahogy ezeket elolvastam, a nyugalom fénye áradt a szívembe és a kételkedés minden sötétsége eloszlott."