Az Ige testté lett

Az Ige testté lett

Olvasmány: Jn 1:1-18

Erről szól a konfirmációi olvasókönyvben szereplő egyik kis történet is:

„Egy rigófészek volt Jancsi családjának a kertjében az egyik fán. Jancsi tudta, hogy mily nagy érték ez az énekesmadár, ezért különös örömmel észlelte egy szép napon, hogy kikeltek a fiókák. Sajnos egyszer az egyik kis rigó annyira nyújtogatta nyakát az eleség után, hogy kiesett a fészekből. Ott leselkedett a macska is. Ám Jancsi elzavarta, s visszavitte a kiesett madárkát a fészekbe. Az anyarigó nagyon megijedt tőle, s rémülten elrepült. Jancsi elpanaszolta az édesanyjának: milyen hálátlan a rigómama! Ahelyett, hogy örült volna az ő segítségének, elrepült. Anyja megmagyarázta: Persze, hogy megijedt tőled! Ahhoz, hogy megértse: mily szándékkal közeledel a fészek felé, át kellett volna változnod rigóvá: akkor nem félt volna tőled! Mire Jancsi: Ilyesmi, sajnos, csak a mesében van! Ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges. Karácsonykor azért lett Isten emberré, hogy meg ne rémüljünk villámló szentségétől, mennydörgő hatalmától. Hogy így értésünkre adhassa: szereti ezt a bűnös világot; nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen; Nála készen a bocsánat; Ő üdvösségébe vár.”

Mit kellene tennünk ahhoz, hogy megértessük magunkat a madarakkal? Csak egy megoldás lehetséges: madárrá kellene lennünk. A mi világunkat fel kellene cserélnünk az ő világukkal. Le kellene mondanunk mindarról, amivel mi többek és nagyobbak vagyunk és alkalmazkodnunk az ő parányi és korlátolt világukhoz és ismereteikhez. Számunkra ez nagyon nehéz és elképzelhetetlen, valójában fizikailag is képtelenség, de Isten számára nem volt az. A szeretet megteszi ezt a távolságot, legyőzi az akadályokat, áldozatot hoz. Krisztus az Ő végtelen hatalma és a határtalan örökkévalóság világából eljött az idő korlátai közé, azért, hogy egy legyen közülünk.