Mi a hit?

Mi a hit?

Olvasmány: Zsid 11:1-39

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” Zsid 11:1-3

A Heidelbergi Káté szerint a kegyelem hatósugarába kerülésünknek két feltétele van: „akiket Isten igaz hit által Krisztusba oltott, valamint a „Krisztus jótéteményének az elfogadása.” Az üdvösséghez mindenképen szükséges a Krisztussal való élő kapcsolatot ápoló igaz hit. A Krisztussal történő egyesülést a Biblia a „beoltás” képével fejezi ki. Az igaz hit biztosítja a zavartalan összeköttetést Krisztussal. Isten nem taszított el minket önmagától, hanem a legszorosabb kapcsolatba lépett velünk, adoptált, fiává fogadott, megigazított, és ő hordozta bűneinket. Elveszett, a bűn által megkötözött emberekből hitet és életet nyert emberekké formált újjá minket. Isten azt várja tőlünk, hogy mi felismerve elveszett állapotunkat, az üres és céltalanná vált életünket adjuk oda az ő kezébe, és hit által fogadjuk el az ő „jótéteményét”.

            Képzeljük el, hogy valaki fuldoklik a vízben és segítségért kiált. A parton meghallják az emberek és egy kötélre kötözött mentőövet dobnak neki, hogy abba kapaszkodhasson, s így kihúzhassák a vízből. De ha a bajba jutott ember okoskodni kezd, és nem fogadja el a segítséget, megfullad. Vajon ki a hibás? Az, aki a mentőövet dobta, aki mindent megtett érte, hogy megmentse? Bizonyára nem, hanem az, aki visszautasította a segítséget. Lelki értelemben mindnyájan ilyen bajba jutott, a bűn és a halál folyójában fuldoklók vagyunk. Isten azonban dobot nekünk egy mentőövet, Jézus Krisztust. Ő az, akit ha megragadunk, ha hiszünk benne, akkor megmenekülünk, partra érünk, célba ér az életünk. Isten azért adta Jézus Krisztust, azért adta az anyaszentegyházat, a gyülekezet közösségét, az istentiszteleteket, bibliaórákat, hittanórákat, hogy legyen alkalmunk meghallani az ő hívását, legyen lehetőségünk kinyújtani a kezünket és elfogadni a mentőövet.