Mit jelent a kegyelem?
Egy kis magyar faluban történt az eset a
második világháború alatt. Az iskola tanítója hívő ember volt, aki mindent
megtett azért, hogy a tanulók elfogadják személyes megváltójuknak Jézust.
Egy nap az iskolában a gyerekek
felháborodva közölték tanítójukkal, hogy az egyik gyerek ennivalóját ellopta
valaki. Ebben az időben nagyon kevés élelem volt, és ha valaki ennivalóját
ellopták, aznap már nem tudtak másikat adni a szülők, tehát ez főbenjáró bűnnek
számított. A tanító teljes motozást rendelt el, és megmondta, hogy akinél
megtalálják, az huszonöt botütést kap a tenyerébe.
A motozás eredménye az lett, hogy
megtalálták egy nagyon sovány kislánynál az ennivalót. A tanító tudta, hogy olyan
szegények a szülők, hogy szinte enniük sincs mit. Azt is tudta, hogy ha a
kislány megkapja a megígért botütést, talán bele is hal, de a szavát nem
másíthatta meg.
Kihívta a kislányt, aki reszketve és
sírva kiment. Majd a tanító jobb kezébe fogva a botot, a saját kinyújtott bal
tenyerébe csapott teljes erejéből. Egyik ütés a másik után. A gyerekek látták,
hogy már vér folyik a tanító kezéből, és kiáltoztak, hogy hagyja abba, de ő nem
hagyta abba, amíg mind a huszonöt botütést rá nem mérte a tenyerére. Utána így
szólt a gyerekekhez: ugye tudjátok, hogyha ez a szegény kislány kapja ezt a
büntetést, meghal. De a bűnt meg kell büntetni. Hát ezt tette Isten, aki tudta,
hogy az ember örökre elvész, ha megkapja a bűneiért járó büntetést.
Ezért Ő maga állt a bűnös ember helyére,
és magára vette a mi bűneinket, Ő viselte el a büntetést. Ő halt meg azért,
hogy mi élhessünk. A gyermekek most értették meg, hogy miről beszélt nekik a
tanítójuk, és sírva borultak az Úr elé. Az egész osztály befogadta az Úr Jézust
személyes megváltójának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése