Isten terve
„De
most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert
azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. Mert már két
esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás,
sem aratás. Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön,
és életben tartson benneteket nagy szabadítással.” (1Móz 45:7).
Nemrég olvastam
egy történetet egy amerikai fiúról, aki ma már 14 éves, és tehetséges futballjátékos.
De hét évvel ezelőtt daganatot találtak a hasában. A diagnózis egyértelmű volt:
rák. Az akkor hét éves fiú élete egy pillanat alatt összeomlani látszott, a
családja kétségbeesetten imádkozott érte. Következett a műtét majd a
kemoterápia. Végül a fiú meggyógyult és híres focista lett belőle. De a
történet igazi érdekessége abban van, ahogy a daganatot felfedezték nála. Hét
éves korában ez a kisfiú, egy alkalommal, amikor testvéreivel játszott, az
egyikük véletlenül hasba rúgta. Mivel nagy fájdalmai voltak, ezért kórházba
vitték, egy éber orvos pedig a szokásos rutin vizsgálatoknál többet is
elvégzett a gyermeken és így derült fény a lépe mögött levő tumorra. Miután már
túl voltak a műtéten és a kezeléseken, az apa megkérdezte az orvostól, hogy
mióta lehetett ott a daganat. Az orvos azt válaszolta, hogy ezt általában nehéz
pontosan megmondani, de jelen esetben a daganat formája és mérete alapján arra
lehet következtetni, hogy csak néhány nappal azelőtt keletkezett, hogy a
gyermek a véletlen baleset miatt kórházba került és diagnosztizálták a
daganatot. Az apa ekkor ezt a következtetést vonta le: mondhatjuk azt, hogy
Isten egy hasba rúgás által kórházba jutatta a fiam, hogy így időben
felfedezhessék az orvosok a daganatot és nagyobb kockázat nélkül elvégezhessék
a műtétet, hogy a gyermekem életben maradjon.
Isten nem akar fájdalmat és
szenvedést okozni senkinek sem, de ő sohasem hagy magunkra, így jelen van a
fájdalomban és szenvedésben is, sőt a rosszat is a javunkra fordítja. A
testvértől kapott véletlen hasba rúgás így lehet az életünk megmentőjévé.
József Istenre
mutatva kezdte meg és végezte a feladatát. Megértette, hogy a dolgok nem
véletlenül történnek, meglátta és megismerte Isten tervét, aki a rosszból is
jót hoz ki, aki a próbatételeket is a benne bízók javára tudja fordítani.
József Istenre hagyatkozik, ezért nem esik kétségbe, Istennek engedelmeskedik,
így tőle kap erőt is a nagy feladat véghezvitelére.
Mi hogyan
jellemeznénk a válságunkat? Csak a katasztrófát látjuk? Csak panaszkodunk és
kesergünk, hogy milyen nehéz az élet? A sorsot okoljuk, a balszerencsét, és mindig
másokat hibáztatunk? Az önsajnálat vagy önmagunk hibáztatásának csapdájában
vergődünk? József nem ezt tette, ő felismerte és kijelentette, hogy mindenben,
ami vele történt, Isten terve valósult meg, ezért rá hagyatkozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése