A halott gyülekezet
Egy fiatal lelkipásztor szomorúan
tapasztalta, hogy egyik szórványgyülekezetében vasárnapról vasárnapra üres a
templom. Hiába szól a harang, senki nem jön az istentiszteletre. Elkezdte
látogatni a gyülekezet tagjait. "Sajnos, itt nálunk halott az egyház"-
hallotta itt is, ott is a lesújtó véleményt. "Halott és semmi remény nincs
arra, hogy feltámadjon"-mondták az emberek.
A lelkipásztor gondolt egy merészet. Gyászjelentést nyomtatott, amelyen fekete gyászkerettel övezve ez az értesítés állt:
" Nagy megrendüléssel és gyülekezetének tagjaival egyetértésben adja hírül X.Y. lelkipásztor, hogy a Z...-i gyülekezet meghalt.
Gyász- és emlékistentisztelet a következő vasárnap lesz a 11 órai istentisztelet keretében a templomban. Z... lakosait szeretettel várjuk erre a végső búcsúvételre."
A helybeliek olvasták a gyászjelentést és beszédtéma lett a faluban. Volt, aki mérgelődött: ez a fiatal pap gúnyt űz belőlünk. Volt, aki így dünnyögött: nem egészen világos, mi akar ez lenni. Mindenesetre vasárnap délelőtt a sok kíváncsi ember megtöltötte a templomot.
A lelkész felment a szószékre és rövid beszédet tartott:
"Testvéreim, amikor meglátogattalak benneteket, többször is hallottam tőletek, hogy ez a gyülekezet halott. Nincs is remény arra, hogy újraéledjen. Tegyünk még egy utolsó próbát: kérlek benneteket, sorban menjetek el a koporsó mellett és vessetek rá egy utolsó pillantást a koporsóban levő halott gyülekezetre. Aztán távozzatok a templom főkapuján. Én majd utoljára maradok és befejezem a gyászszertartást. De ha lenne valaki közöttetek, aki úgy gondolja, hogy mégis feltámadhat ez a gyülekezet, akkor az jöjjön vissza a templomba az oldalbejárón. Ha lennének ilyenek, akkor velük hálaadó istentiszteletet fogunk tartani."
Néma csönd követte a lelkész szavait. Minden szem kíváncsian meredt a középre állított, nagy, fekete koporsóra. A lelkész felhajtotta a szemfedőt és intett az elöl ülőknek: egyenként jöjjenek és nézzék meg a halottat. Mindenki feszülten figyelt: ki fekhet a koporsóban? Talán egy kép a megfeszített Krisztusról? Vagy?
Jöttek a hívek sorban. Mindegyik megállt a koporsó mellett, beletekintett, aztán fejcsóválva, elgondolkozva mentek tovább. Ki a templomból.
Egyszer csak nyikorogva nyílott az oldalkapu és sorra jöttek vissza azon az emberek a templomba.Mi lehetett a koporsóban? Kit láthattak? Hogy nézett ki a halott gyülekezet?
A koporsóban egy nagy tükör volt, s benne mindenki a saját maga arcát láthatta meg.
A lelkipásztor gondolt egy merészet. Gyászjelentést nyomtatott, amelyen fekete gyászkerettel övezve ez az értesítés állt:
" Nagy megrendüléssel és gyülekezetének tagjaival egyetértésben adja hírül X.Y. lelkipásztor, hogy a Z...-i gyülekezet meghalt.
Gyász- és emlékistentisztelet a következő vasárnap lesz a 11 órai istentisztelet keretében a templomban. Z... lakosait szeretettel várjuk erre a végső búcsúvételre."
A helybeliek olvasták a gyászjelentést és beszédtéma lett a faluban. Volt, aki mérgelődött: ez a fiatal pap gúnyt űz belőlünk. Volt, aki így dünnyögött: nem egészen világos, mi akar ez lenni. Mindenesetre vasárnap délelőtt a sok kíváncsi ember megtöltötte a templomot.
A lelkész felment a szószékre és rövid beszédet tartott:
"Testvéreim, amikor meglátogattalak benneteket, többször is hallottam tőletek, hogy ez a gyülekezet halott. Nincs is remény arra, hogy újraéledjen. Tegyünk még egy utolsó próbát: kérlek benneteket, sorban menjetek el a koporsó mellett és vessetek rá egy utolsó pillantást a koporsóban levő halott gyülekezetre. Aztán távozzatok a templom főkapuján. Én majd utoljára maradok és befejezem a gyászszertartást. De ha lenne valaki közöttetek, aki úgy gondolja, hogy mégis feltámadhat ez a gyülekezet, akkor az jöjjön vissza a templomba az oldalbejárón. Ha lennének ilyenek, akkor velük hálaadó istentiszteletet fogunk tartani."
Néma csönd követte a lelkész szavait. Minden szem kíváncsian meredt a középre állított, nagy, fekete koporsóra. A lelkész felhajtotta a szemfedőt és intett az elöl ülőknek: egyenként jöjjenek és nézzék meg a halottat. Mindenki feszülten figyelt: ki fekhet a koporsóban? Talán egy kép a megfeszített Krisztusról? Vagy?
Jöttek a hívek sorban. Mindegyik megállt a koporsó mellett, beletekintett, aztán fejcsóválva, elgondolkozva mentek tovább. Ki a templomból.
Egyszer csak nyikorogva nyílott az oldalkapu és sorra jöttek vissza azon az emberek a templomba.Mi lehetett a koporsóban? Kit láthattak? Hogy nézett ki a halott gyülekezet?
A koporsóban egy nagy tükör volt, s benne mindenki a saját maga arcát láthatta meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése