Egy
hajléktalan a templomnál…
"Egy
hideg vasárnapon történt. A templom parkolója hamar megtelt. Ahogy kiszálltam a
kocsimból, arra lettem figyelmes, hogy a testvérek valamit sugdolóznak,
miközben bemennek a gyülekezetbe. Ahogy közelebb értem, észrevettem egy embert,
amint támaszkodik a templom falának. Már majdnem egészen lefeküdt, mintha
aludna. Egy hosszú, nagyon rongyos viharkabát volt rajta és egy kalap a fejére
húzva, hogy már az arcát sem lehetett látni. Egy kb. 30 éves cipő volt rajta,
ami olyan kicsi volt rá, hogy kilógtak a lábujjai. Gondoltam, hogy hajléktalan
és hogy alszik, így bementem a templom ajtaján. Bent elkezdtünk beszélgetni.
Szóba került a kint fekvő hajléktalan is. Az emberek csak mosolyogtak és
suttogtak, de senki sem volt hajlandó behívni, hogy üljön le. Én sem.
Néhány perc
múlva elkezdődött az istentisztelet. Mindenki a prédikátort várta, hogy
foglalja el a helyét, és szóljon az Igéből, amikor kinyílt az ajtó. Bejött a
hajléktalan, fejét lehajtva végigsétált a padok között. Az emberek zavarban
voltak és suttogtak, meg arcokat vágtak. Végigment a szószékig, ahol aztán
levette a kalapját és a kabátját. Elszorult a szívem. Ott állt a
prédikátorunk... ő volt a hajléktalan. Senki sem szólt egy árva szót sem. A
prédikátor elővette a Bibliáját és letette. "Testvéreim, azt hiszem, nem
kell mondanom, hogy miről fogok ma prédikálni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése