Van egy álmom...

Van egy álmom...

Jézus látva a samáriaik tömegét, akik kijöttek a városból és köréje gyülekeznek, előre tekint, aminek beteljesedést majd az Apostolok Cselekedeteinek könyvében olvassuk, hogy az egész samária befogadja az igét, itt, mint egy jövendölésszerűen előre jelenti: "Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató." (Jn 4:35-36).

            Jézus "álma", reménysége az, hogy a samáriai asszony, és Sikár városának megtérő lakói csak az első zsenge, amit majd követ a bőséges aratás, amit az apostolok fognak majd learatni. Jézus álma és reménysége, hogy leomlanak a falak, amelyek elválasztják egymástól a zsidót és samáriait, hogy az evangélium majd eljut minden néphez. Ahogy az Apostolok Cselekedeteinek Könyvében található missziói parancsban olvassuk: és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1:8/b)

            Kétezer évvel később, hasonló "álma", reménysége és bizonysága volt Jézus Krisztus egy 20. századi tanítványának.

            1963. augusztus 28-án, a washingtoni Lincoln-emlékműnél tartotta Martin Luther King baptista lelkipásztor, pályafutása leghíresebb szónoklatát, melyben a faji diszkrimináció felszámolására szólította fel az Egyesült Államok törvényhozóit, és egy igazságosabb társadalmi berendezkedés álomképével lelkesítette 250 000 fős hallgatóságát. Idézzünk fel néhány mondatot a beszédből:

            „Azt mondom nektek, barátaim, hogy bár szembe kell néznünk a mai és a holnapi nehézségekkel, mégis van egy álmom. Ez az álom mélyen gyökerezik az amerikai álomban, hogy ez a nemzet egy nap fel fog kelni, és valóra váltja hitvallásának valódi értelmét: magától értetődőnek tartjuk azt az igazságot, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett.

            Van egy álmom, hogy egy nap Georgia vörös dombjain az egykori rabszolgák fiai és az egykori rabszolgatartók fiai képesek lesznek együtt leülni a testvériség asztalához.

            Van egy álmom, hogy egy nap még Mississippi állam, ez az igazságtalanság hőségétől, az elnyomás hőségétől fulladozó állam is átalakul a szabadság és az igazság oázisává.

            Van egy álmom, hogy négy kis gyerekem egy nap olyan nemzetben fog élni, ahol nem a bőrük színe alapján ítélik meg őket, hanem jellemük értéke szerint. Ez ma az álmom!

            Van egy álmom, hogy egy napon minden völgy felemelkedik, minden domb és hegy lesüllyed, az egyenetlen helyek kisimulnak, és a kanyargós helyek kiegyenesednek, és az Úr dicsősége megmutatkozik, és minden ember együtt fogja látni.

            Ez a mi reményünk. Ezzel a hittel képesek leszünk arra, hogy a kétségbeesés hegyéből kivéssük a remény szikláját. Ezzel a hittel képesek leszünk arra, hogy átalakítsuk nemzetünk perlekedő viszályát a testvériség gyönyörű szimfóniájává. Ezzel a hittel képesek leszünk arra, hogy együtt dolgozzunk, együtt imádkozzunk, együtt küzdjünk, hogy együtt menjünk börtönbe, hogy együtt keljünk fel a szabadságért, tudva, hogy egy nap szabadok leszünk.”