Az örökség (Ef 1,18-19)

Az örökség

"És világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön." Ef 1:18-19

Ha Isten "elhívásának reménysége" visszamutat keresztyén életünk kezdetére, akkor Isten "öröksége előremutat a befejezésre, arra a végső örökségre, aminek "záloga a Szentlélek" (Ef 1:14), és amelyről Péter apostol így ír: "arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva a számotokra." (1Pét 1:4).

            Isten gyermekei tehát Isten örökösei, tényleges "örököstársai Krisztusnak" (Róm 8:17), és egy nap kegyelme által meg is kapjuk örökségünket. Olyan gazdag és nagy ez az örökség, hogy ma még elképzelni sem tudjuk azt. Isten ezt a drága ajándékot, örökséget mindenkinek oda akarja adni. Sajnos sokan vannak, akik visszautasítják vagy egyszerűen nem értik meg, nem ismerik fel, hogy milyen hatalmas örökség birtokában vannak.

            Hadd mondjak ezzel kapcsolatosan egy rövid történetet:

            Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.

            A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.

            Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:

            – Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot – és erre egy szép díszdobozt vett elő.

            A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte:

            – Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni!? – végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.

            Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt... A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent!

            Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta.

            Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja kézírásával: ,,Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?"

            És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés: "FIZETVE".

            Igen ezt üzeni ma nekünk is az Úr. Az örökség a tiétek! Fogadjátok örömmel és hálás szívvel Isten ajándékát!