Isten terve az emberrel (Ef 2,1-10)

Isten terve az emberrel

Olvasmány: Ef 2:1-10

"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk."  Ef 2:8-10

Mit tett Isten értünk? Egy szóval: "üdvözített", azaz megmentett minket az ő kegyelméből.

            Miért tette ezt Isten? Isten tettének oka nem bennünk van, nem valamilyen feltételezett érdemünk miatt történt mindez, hanem egyedül Őbenne, az ő jóindulata és irántunk való kegyelmes szeretetében.

Szép példáját találjuk Isten megelőlegezett szeretetének és kegyelemének Victor Hugo Nyomorultak című regényében.

Jean Valjean, a volt fegyenc, 19 évnyi letöltött ítélet után, amit kenyérlopásért, majd pedig szökési kísérlet miatt kapott, egy megkeseredett, kemény ember lett, akitől mindenki tartott. Amikor végre kiszabadult, egyszerűen nem sikerül neki szállást és munkát találnia. A papír, amit be kell mutatnia, mindenkinek elárulja, hogy börtönből szabadult, és ezért senki sem akarja befogadni. Végül egy jólelkű püspök megszánja őt, és ad neki szállást és ételt. Jean Valjean viszont visszaél a bizalmával, és ellopja az ezüst étkészletet, míg a többiek alszanak. Hamarosan azonban elkapják, és három csendőr, akik megtalálták őt, visszaviszik a püspökhöz. Jean Valjean nem sok jóra számíthat. A püspöknek minden joga megvan ahhoz, hogy feljelentse, és börtönbe juttassa élete hátralevő részére. A püspök azonban így szól: „Á, ön az! Nagyon örülök, hogy látom. Igen ám, de én a gyertyatartókat is önnek adtam. Azok is ezüstből vannak, bizonyára megkap értük kétszáz frankot. Miért nem vitte el a gyertyatartókat az evőeszközökkel együtt?” A csendőrök így aztán elengedik őt. Miután elmentek, a püspök ragaszkodik hozzá, hogy tartsa meg a gyertyatartókat, és ezt mondja neki: „Ne felejtse el, sohase felejtse el, hogy megígérte: ezt a pénzt arra fogja felhasználni, hogy becsületes ember legyen magából." A püspök ezekkel a szavakkal bocsátja útjára a volt fegyencet: "Testvérem, Jean Valjean, nem vagy többé a gonoszé, hanem a jóé. Megvásárolom tőled a lelkedet; elveszem a sötét gondolatoktól, a romlás szellemétől, Istennek adom át."

Jean Valjeant annyira megindítja az, hogy a püspök megkegyelmezett neki és irgalommal bánt vele, hogy élete Isten szeretetének eme különös megtapasztalása után gyökeresen megváltozik. Pontosan erről tesz bizonyságot Pál is az efézusiaknak: "De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt." (Ef 2:4).