A szeretet természete (1Kor 13.)

A szeretet természete

1Kor 13.

Pál a következő szavakkal írja körül az igazi szeretet természetét: "A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr." (1Kor 13:4-7).

Aki szeret, az valamilyen módon viselkedik, bizonyos dolgokat megtesz, vagy pedig nem, éppen azért, mert ilyen emberré alakítja Isten szeretete, amely a Szentlélek által áthatja a szívét. Az apostol folyamatos jelen időben írja le az állandó ismétléstől fokozatosan meggyökeresedő és szokássá érlelődő cselekedeteket és magatartásformákat. Megszokottnak, sőt elcsépeltnek tűnhetnek ezek a mindennapi cselekedeteket, mégis a legnehezebben megtarthatók és gyakorolhatók. 

Az egyik angol igemagyarázó John Stott azt mondja, hogy értéküket csak akkor értjük meg igazán, ha a szövegben a "szeretet" szó helyére mindenhol Jézus nevét illesszük. Valahogy így:

"A Jézus türelmes, jóságos; Jézus nem irigykedik, a Jézus nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr."

Rá kell, döbbenünk, hogy ez a leírás pontosan illik Jézus jellemére. Ezek után pedig, ha most a magunk nevét tesszük a szeretet szó helyére, máris megdöbbentő módon előttünk van az a kiáltó különbség Jézus és a mi magatartásunk között, s meg kell vallanunk, hogy bizony nem elcsépeltek ezek a szavak, hanem nagyon is fontosak a számunkra, ha Jézus követésének útján akarunk járni.