A jótettek

A jótettek

"Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhabojtjaikat; a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket." (Mt 23:5-7).

Találóan fogalmaz Pilinszky János, amikor ezt írja:

„A jótettek javarészt titokban születnek. Semmiféle műszer nem jelzi őket, semmiféle statisztikai apparátus nem készít róluk táblázatot. De jelenlétük annál valóságosabb. A jótetteknek elenyésző az írott történelme. Ha azonban megszűnnének egyszer cselekvően részt venni a földi életben, ez éppoly súlyos és elviselhetetlen csapás lenne, mintha glóbusunk egyik pillanatról a másikra elveszítené légkörét… Jelenléte leginkább a hajnalok csodájára emlékeztet, a láthatatlan napra, amit még sötétség fed ugyan, de máris hasonlíthatatlan erővel itt van.”

            Szeretetünk minden cselekedete legyen tiszta és önzetlen. Óvakodjunk a farizeusi képmutatástól és ne feledkezzünk meg az alázatról: "Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik." (Mt 23:11-12).

            Milyen az igazi szeret? Ma ezt a választ kaptuk: "A szeretet... nem kérkedik, nem fuvalkodik fel" (1Kor 13:4).

Fabiny Tamás evangélikus püspök így ír parafrázisában:

"A szeretet jelentéktelen, mint amikor valaki szamárháton vonul be a városba. A szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek kezébe nádszálat, fejére töviskoszorút adnak. A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik. A szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja: "szomjúhozom". A szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben. A szeretet játékos, mint amikor valaki tanítványai előtt megy Galileába."

            Növekedjék és erősödjék bennünk ez a krisztusi indulat, s határozza meg kapcsolatainkat családban, gyülekezetben, és az élet minden területén: "Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is." (Fil 2:3-4). Így legyen. Ámen.