"A szeretet nem viselkedik bántóan"

Egyszerű udvariasság

Olvasmány: Lk 4:14-30

"A szeretet ... nem viselkedik bántóan"

1Kor 13:5

            Hadd mondjak el egy hétköznapi esetet. Valamelyik nap a postán jártam, ahol hosszú sorban várakoztak az emberek. Mindenki becsületesen kiváltotta a sorszámát, és ezek után a monitort figyelte falon, hogy vajon mikor jelenik meg az ő sorszáma, mikor mehet oda az ügyintézőhöz, és adhatja fel levelét, vagy fizetheti be a csekket. Mivel a négy ablakból csak egy volt nyitva, mindenkinek az ügyét ez az egy ügyintéző kellett, hogy intézze, így a sor egyre hosszabb lett. Ekkor sietősen belépett egy ember, aki anélkül, hogy sorszámot kért volna, odament az ablakhoz és közölte, hogy neki fontos dolga van, nem ér rá itt várakozni, őt azonnal szolgálják ki. Az ablak túloldaláról az ügyintéző azonban közölte vele, hogy ez lehetetlen, sorszámot kell kérnie és így érkezési sorrend szerint történik a kiszolgálás. A türelmetlen ember ekkor ordítozni kezdett az ügyintézővel, aztán dühösen elrohant, hangosan becsapva maga után az ajtót. Mindenki döbbenten nézett utána. Micsoda egy alak, pofátlanul előre tolakszik, mintha csak neki lenne fontos dolga, ordítozik az ügyintézővel, aki nem tehet semmiről, jelenetet rendez és megsértődik, miközben ő volt önző és igazságtalan. A Szentírásnak van egy találó szava erre a viselkedésre: "bántó".

Amikor Pál apostol arról ír, hogy milyen az igazi szeretet, és mi az, ami pedig nem az, akkor nem felejti el megemlíteni: "A szeretet nem viselkedik bántóan" (1Kor 13:5). Az eredeti görög szó "szégyenletes", "gyalázatos" viselkedést jelent. Tehát a mondat így is fordítható: "A szeretet nem viselkedik illetlenül, ocsmányul". Károli Gáspár így fordította:"Nem cselekszik éktelenül." A katolikus fordításokban pedig így olvassuk: "nem tapintatlan".