"A szeretet nem keresi a maga hasznát"

Nemcsak én vagyok a világon

Olvasmány: Jakab 3:13-18

"A szeretet ... nem keresi a maga hasznát" (1Kor 13:5)

Az önzetlen szeretetről sok történet szól, sok hős példáját ismerjük, akik másokért áldozták életüket. Álljon ma előttünk egy '56-os hős, egy pesti srác története, aki életét adta barátaiért.

            Aki megnézi Szilágyi Andor Mansfeld című filmjét, világosan látja, hogy mi is történt. Péter magára vállalt olyan cselekményeket, amiket nem követett el. Kegyelmet nem kért. Ez egy dupla nullás koncepciós per volt, ahol már a tárgyalásra bejövő bíró, az ülnökök és a megjelent emberek előre tudták, hogy milyen ítélet várható. Mansfeld Péter arra gondolva, hogy barátja, Blaski József, az első rendű vádlott már nagykorú és ki fogják végezni, magára vállalt bizonyos dolgokat, hogy a társát mentse. Abban reménykedett, hogy őt, mint kiskorút nem fogják kivégezni. Mansfeld Pétert végül 1959-ben végezték  ki. A kegyetlen megtorlások sorában különösen cinikus volt a kádárista gépezet az ő esetében, ugyanis megvárták tizennyolcadik születésnapját. Tizenhárom percet hagyták szenvedni a bitón, a hóhér nem avatkozott be a haláltusába.

            Akik már járták egyházkerületünk székházának udvarán, a Ráday utca 28-ban azok tudják, hogy két kopjafa áll ott. Annak a két teológushallgatónak állít emléket, akik 1956. október 28-án vesztették életüket, miközben másokat mentettek. Herczeg Lajos és Mágocsi István teológusok egy ávós sortűzben megsebesült barátjukat látogatták meg a kórházban, az este közeledtével már beértek a teológia biztonságot nyújtó épületébe, amikor a portán két asszony arra kérte őket, hogy a szomszédos Lónyai utcába laknak, de nem mernek egyedül haza menni, legyenek szíves elkísérni őket. A két fegyvertelen és az asszonyokat hazakísérő teológusra az utcán rálőttek a szovjet katonák, az egyikük azonnal meghalt, a másik pedig a korházban.

            De gondolhatunk Csákány István református lelkész-misszionárius példájára is. A Református Teológiai Akadémia elvégzése után előbb Érdligeten szolgált, majd misszionáriusként dolgozott Kenyában. Megtanult szuahéli nyelven, előadásokat tartott a nairobi egyetemen. Magyar adományokból szervezésében felépült az a bambusztemplom, amelyben három nyelven, angolul, szuahéliül és maszáiul folyt az istentisztelet. Rövid magyarországi tartózkodása után 1975-ben újabb missziót vállalt Brazíliában. 1977-ben munkája közben, üdültetett gyerekeket tengerrengésből mentett ki, érte a tragikus halál.

            A Krisztusban kapott szeretet önzetlen. Ezért cselekedeteink mozgatórugója ne az legyen, hogy mi hasznom belőle, mit nyerek, vagy éppen mit veszítek vele, mennyire fog ez megterhelni, mert a szeretet adni akar. Ha Krisztus azt nézte volna, hogyan becsüli meg a világ az áldozatát, akkor nem adta volna magát halálra a világért. Szeretetlen szívünk önzésével semmibe vesszük önzetlen szeretetét. Induljunk hálára jósága iránt! Kövessük a szeretetben! Induljunk el szeretni oda, ahol éppen élünk! Amikor pedig elbukunk, és hatalmába kerít az önzés, kérjük bocsánatát és engedjük, hogy tanítson minket szeretni! Ámen.