2016. október 23., vasárnap

Az önzés tünetei


Nemcsak én vagyok a világon

Olvasmány: Jakab 3:13-18

"A szeretet ... nem keresi a maga hasznát"

1Kor 13:5

Van ugyanis egy olyan betegség, amely sokkal fertőzőbb és sokkal gyorsabban terjed, mint a pestis vagy bármely más vírusos megbetegedés. Ha összeszámolnák, hogy az elmúlt évszázadokban hányan fertőződtek meg a különböző járványokban, akkor sem érnénk el azt a számot, amelyet ez az egyetlen betegség felmutathat. Sőt be kell, hogy valljuk ez a betegség minden embert megfertőzött, így mi magunk is fertőzöttek vagyunk. Még ha a tűnetek nem mindig mutatkoznak is látványosan, mégis ott van bennünk ez a vírus, mi is fertőzöttek vagyunk. Ennek a betegségnek a neve pedig nem más, mint az önzés.

Az önzés tünetei


            Az önzés betegségének fertőzése tehát mindnyájunkban benne van. A tünetek észlelhetők, és jelei előbb-utóbb megmutatkoznak, mind lelki mind pedig testi vonatkozásban. Max Lucado könyvében kissé ironikusan fogalmazva sorolja fel azokat a tüneteket, amelyek alapján világosan felismerhető az önzés betegsége.


            "Összeszoruló kéz." Nem így ragadja-e meg kezünk és fonja át karunk mindazt, ami a miénk, amit mi birtokolunk? Nem így ragaszkodunk-e vagyontárgyainkhoz, féltett kincseinkhez?


            "Vicsorgó fogak." Nem villannak-e elő sokszor agyaraink, mert valaki felbosszantott, valaki az utunkba állt, vagy éppen el akar venni tőlünk valamit?


            "Súlyos láb." Vezetés közben, ha valaki elénk vág az úton, nem érezzük-e úgy, hogy a lábunk hirtelen a gázpedálra nehezedik? Nem érezzük-e sokszor az élet sok más területén is, hogy "be kell előznünk", mert különben lemaradunk?


            "Megereszkedett váll." Vajon nem azért van-e gyulladásban a vállunk, mert olyan gyakran veregettük?


            "Zsibbadt nyak" Vajon nem azért fáj-e a nyakunk, mert folyton oly magasan hordtuk az orrunkat?


            Mindenekelőtt nem árt tükörbe nézni. Ha jól szembenézünk önmagunkkal, vajon szemünk pupillájában nem egy apró alakot látunk? Saját magunkat.


            S testi tüneteken túl ott vannak a lelki és szellemi tünetek. Az önzés betegségében szenvedő ember mindent a maga énjén keresztül lát. Az én-központú ember jelszava: "minden értem van, az egész világnak körülöttem kell forognia". A buszmenetrend, a munkahelyi időbeosztás, az időjárás, családtagjaink, barátaink szabad ideje, de még az istentisztelet időpontja is, ahhoz kell, hogy alkalmazkodjon, ami nekünk jó.

            Az önzés betegsége, azonban végzetes és halálos kór. Jakab apostol találóan fogalmaz, amikor így ír: "Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett." (Jak 3:16).


Max Lucado: "Ahogy szeretni érdemes" c. könyve alapján (KIA, Budapest 2015)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése