"A szeretet nem viselkedik bántóan"

Egyszerű udvariasság

Olvasmány: Lk 4:14-30

"A szeretet ... nem viselkedik bántóan"

1Kor 13:5

Az Egyesült Államokban nemrég bíróság elé került egy olyan eset, amelyben egy férfit illetlen viselkedésért perelt be egy család. A férfi egy folyóban kenuzott, amikor felborult és vízbe esett. Haragjában csúnyán káromkodni kezdett. A folyó partján azonban kisgyerekes családok nyaraltak, akik rászóltak erre az emberre, hogy hagyja abba az illetlen viselkedést, ő azonban kijelentette, hogy neki joga van úgy viselkedni, ahogy ő akar. A családok ezután beperelték a férfit, és a bíróság nekik adott igazat, az illetlenül viselkedő férfit pedig elítélték.

Max Lucado: "Ahogy szeretni érdemes" c. könyve alapján (KIA, Budapest 2015)

            Nekem jogom van dühösnek lenni, haragudni, káromkodni, botrányosan viselkedni és egyáltalán azt tenni, ami nekem jó, amit én akarok. Sokszor gondolkodunk és viselkedünk így. Isten azonban minket egy emelkedettebb, nemesebb gondolkozásra hív. Ne csak a jogainkat firtassuk, hanem kérdezzük meg azt is, mit diktál a szeretet.

            Jogunk van uralni egy beszélgetést, jogunk van hozzá, hogy mindig miénk legyen az utolsó szó. De vajon ez valójában a szeretetünk jele?

            Jogunk van úgy tenni, mintha nem hallanánk, amit éppen a házastársunk mond vagy kér tőlünk. Jogunk van durcásnak lenni és süketnek tettetni magunkat, de vajon ez a szeretet jele?

            Jogunk van káromkodni, vagy a másik embert szidni és hibáztatni, amikor valami nem sikerül. De vajon megoldja ez a helyzetet? És ráadásul a botránkoztató szavainkkal vagy viselkedésünkkel nem vonjuk-e magunkra Isten haragját és ítéletét, aki a kicsik és gyermekek pártján áll? Vajon nem erre figyelmeztet-e Jézus az evangéliumban, amikor ezt mondja: "De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék." (Mt 18:6).

            Jogunk van a postán vagy boltban előre menni, ahelyett, hogy sorban állnánk, jogunk van a buszon ülve maradni, amikor egy idős ember, vagy egy kismama áll, de vajon Jézus is ezt tenné?

            Az udvariasság fogalmát talán még sosem hoztuk Jézussal összefüggésbe. Jézus személyéven kapcsolatban talán nem ezt a tulajdonságát szoktuk a leginkább emlegetni. Jézus szeretetéről, hatalmáról vagy irgalmáról sokkal többször beszélünk. Pedig látnunk kell, hogy Jézus, akiben teljes volt a szeretet, valóban "nem viselkedik bántóan" (1Kor 13:5). Jézus mindig kopog, mielőtt belépne, pedig neki igazán nem kellene kopognia, hiszen övé az egész világmindenség. Krisztusnak valóban hatalma is meg joga is lenne arra, hogy ránk törjön, de mégsem teszi ezt. Ő mindig halkan kopog, és szelíd hangon kér bebocsátást: "Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek" (Jel 3:20).