"A szeretet nem rója fel a rosszat"

"A szeretet nem rója fel a rosszat"

1Kor 13:5

Gyökössy Endre a gyereknevelési témához írt parafrázisában így fogalmaz: "A szeretet nem rója fel a rosszat, mert: nemcsak megbocsát, el is felejt, betartja a jézusi sorrendet, pofonokat nem utalványoz, a gyermek tetteinek indító okaira figyel."

            Mindnyájunkat érnek sérelmek, ez olyan, mintha követ dobnának hozzánk, rosszulesik, fáj, esetleg maradandó sérülést is okoz. Hogyan fogadjuk a sértést, bántást?

            Vannak, akik azonnal visszadobják a követ. Ők nem hagynak megtorlás nélkül semmilyen sérelmet. Általában nagyobbat ütnek vissza, mint amekkorát kaptak. És így tartják helyesnek, kölcsönkenyér visszajár, ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel – mondják.

            A félénkebb, csendesebb emberek elteszik emlékbe ezeket a köveket. Egész gyűjteményük van már, és évek, évtizedek múlva is számon tartják, hogy kitől mit szenvedtek el. Ők nem állnak bosszút, de tartják a haragot, és ez sok keserűséget halmoz fel a szívükben.

            Mai igénk azt mondja, van egy harmadik lehetőség is: "a szeretet nem rója fel a rosszat." Van, aki nem dobja vissza, és nem is tartja számon. Miért? Mert nem ér rá, mert tudja, hogy neki feladata, küldetése van, ami fontosabb, mint a sérelmeivel való foglalkozás. Sőt: van, akinek arra is van ereje, hogy a gonoszra jóval válaszoljon. Neki is fáj, ha megdobták, de telik arra, hogy jóval viszonozza a rosszat is. Jézus a kereszten ezt tette. Az tudja az ő példáját követni, aki rádöbbent, hogy ő is megdobálta Jézust, de Ő érte is imádkozott, amikor haldoklott. S akinek megbocsáttattak a bűnei, az tud megbocsátani másoknak.