Miért félünk?
„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14:27).
Axel Munthe, aki
a párizsi és római előkelő körök idegorvosa volt, leír egy érdekes, szomorú
történetet a saját praxisából. Egy skandináv festő kezét megharapta a kedvenc
kutyája, egy óriási bulldog. A festő belebetegedett abba a gondolatba, hogy ha
a kutya veszett volt, akkor most ő is megkapja a kórt. Szakkönyvekből kezdte
tanulmányozni a veszettség tüneteit, nem akart semmit enni és inni, folyton a
nyálát törölgette a szája szélén, és állandóan a veszettségről beszélt. Majd
kétségbeesetten panaszolta, hogy nem tud nyelni, az izmai megmerevedtek,
reszketni kezdett, és kétségbeesett kiáltással rogyott össze. Mire megjött az
illetékes helyről a vizsgálati eredmény, hogy a kutya teljesen egészséges volt,
addigra a festő olyan állapotba került, hogy be kellett szállítani az őrültek
házába. Ez egy példa a sok közül, milyen rettentő pusztítást tud végezni az
“első számú világhatalom”, a félelem!
(Idézet Joó Sándor igehirdetéséből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése