A szeretet csomagterve

A szeretet csomagterve

Olvasmány: 1Kor 1:10-17

"A szeretet… mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr." 1Kor 13:7

 Ma „a szeretet csomagterve” címmel azt vizsgáljuk meg, hogy mit jelent Pál szeretethimnuszának ez a kijelentése: "A szeretet… mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr."  (1Kor 13:7).

Akik gyermeket nevelnek, tudják, hogy a kisgyerekek válogatósak, nem minden ételt szeretnek egyformán, és fogyasztanak szívesen. Nálunk például, amikor asztalhoz ülünk, gyakran elhangzik ez a mondat: „én csak a másodikat kérem”, vagy ez: „nem lehet a desszerttel kezdeni?” Természetesen ilyenkor a jó szülő közli a gyermekével, hogy most nem a svédasztalos étteremben vagyunk, itt nem lehet válogatni, hanem mindenből kell egy keveset enni, előbb a leves jön, aztán a második, s ha már ezeket megette a gyermek, akkor jöhet a desszert vagy az édesség. Itthon ez a szabály, ez a rend, mindenből venni kell egy keveset. Ha azonban étterembe megyünk, ahol például svédasztalos menü van, akkor ott mindenki kedvére válogathat, ott mindenki csak olyat tesz a tányérjára, amit szeret. Brokkoli, kelbimbó, spenót, főzelék nem kell, de rántott hús, sült krumpli, hamburger és kóla igen.

Ma nagyon népszerűek a gyorséttermek. A választék bőséges, én választok, azt eszem, ami nekem tetszik. Sokan azt szeretnék, ha a szeretet is olyan lenne, mint az önkiszolgáló étterem. Milyen jó lenne, ha a szeretetben is mindig mi választhatnánk, mi döntenénk el, hogy mit akarunk és mit nem, kivel akarunk együtt élni, és kivel nem. Mi lenne, ha a szülők megtehetnék ezt a gyermekük viselkedésével kapcsolatosan? Veszek egy tányér jó jegyet, egy adag aranyos mosolyt, de kihagyom a kakis-pelenkás időszakot, a sok éjszakázást, meg a kamaszkori lázadás időszakát.

Mi lenne, ha a gyermekek is válogathatnának a szülők között? Kérek egy olyan szülőt, aki sok zsebpénzt ad, aki megengedi, hogy egész nap számítógépezzek, meg telefonozzak, aki mindent megvesz nekem, amit csak akarok, de nem kérek a szabályokból, az időhöz kötött hazajövetelből.

Mi lenne, ha mindenki úgy választhatna házastársat, hogy kell a külső szépség, a csínos testalkat, a jó megjelenés, a kedvesség, de nem kellenek a rossz szokások, az elvárások, a munkahelyváltások, az anyósok, apósok, sógorok, sógornők, sem a nagymosás, meg a takarítás. Csak az élvezet, csak az, amit én szeretek, amit én kedvelek, ami nekem megfelel, a többit pedig nyugodtan ki lehet hagyni. 

Nem lenne így sokkal egyszerűbb az élet? Nem lenen jó, hogy ha a szeretet olyan lenne, mint az önkiszolgáló étterem? Bizonyára minden egyszerűbb és könnyebb lenne, csakhogy ez minden lenne csak nem szeretet. Mert a szeretet nemcsak néhány dolgot fogad el, hanem kész mindent elfogadni. Pál ezért ezt mondja a szeretetről: „mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr."  (1Kor 13:7). Max Lucado azt mondja, hogy olyan ez a mondata Pál apostolnak, mintha egy szalagot keresne, amellyel becsomagolhatja a Szentírás egyik legszebb fejezetét. Szinte magunk elé tudjuk képzelni a sok próbatételt átélt, barázdált arcú, mély elkötelezettségű apostolt, amint levele írása közben megáll, és egy pillanatra elgondolkozik. Majd visszaolvasva az eddig írottakat, ellenőrzi a listát, vajon minden megvan-e, nem maradt-e ki valami: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.” (1Kor 13:4-6).

Forrás: Max Lucado: "Ahogy szeretni érdemes", KIA. Budapest, 2015.