Az ember megváltása

Az ember megváltása

Olvasmány: Rm 8:1-17

„Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor bűnért való áldozatként tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.” (Rm 8:3-4).

Mivel a bűn Isten szentségének és igazságosságának a megsértése, ezért a megbékélés útja, hogy Isten igazságos követelésének maradéktalanul eleget kell tenni. Valakinek ki kell egyenlítenie a számlát Az elégtételnek a feltétele, hogy legyen valaki az emberek között, aki maradéktalanul be tudja tölteni az ember rendeltetését és engedelmes szeretetközösségben tud Istenhez és embertársaihoz viszonyulni. Kell, hogy legyen valaki, akiben megvalósul Isten világterve, az emberiség teremtésének a célja, amiért Isten az egész világot megteremtette. Kell, hogy legyen valaki, aki engesztelést ad Istennek a bűnért. A Káté szava egyértelmű: „ezért vagy nekünk, vagy másnak meg kell fizetnie.”

A kérdés tehát: „Ki fogja ezt kifizetni”. Egy régi történet szerint a hajdani Szentpéterváron Miklós cár palotájában volt egy könnyelmű katonatiszt. Kártyázott, ivott, udvarolt, s adóssága közben egyre csak nőtt. Hitelezői már nagyon szorongatták. Egy este az őrszobán elővett egy papírost, hogy összeírja sok-sok adósságát. Maga is megijedt az összegtől. Kétségbeesve írta a nagy summa alá: „ki fogja ezt kifizetni?” Öngyilkosságot latolgatva, gondtól terhesen elaludt az asztalnál. A történet szerint aztán éjféltájban, amikor a cár körbejárt a palotában, meglátta az alvó tisztet. Először haragra gerjedt, és fel akarta ébreszteni, de amikor észrevette az előtte levő számadást, megesett rajta a szíve. Így aztán ahelyett, hogy felébresztette és megbüntette volna a tisztet, nem szólt semmit csak odaírta az asztalon heverő pappírra a „ki fogja ezt kifizetni” kérdés alá: „Miklós, minden oroszok cárja.” Képzelhetjük, hogy amikor a tiszt felriadt álmából mennyire megrémült és elképedt. Dörzsölte a szemét, mert nem akarta elhinni, hogy jól lát, hogy ez valóság és nem csupán egy álom. S akkor mázsás kő esett le a szívéről, mert megértette, hogy megmenekült, megszabadult az adósság terhe alól. Hiszen ott van a kezében a cár aláírása. Nem kell már az öngyilkossággal foglalkoznia. Ő már szabad ember, aki örülhet az életnek. A cár jót áll érte, eleget tesz helyette. Az adósságait rendezték és ő egy új életet kezdhet.

Szükségünk van tehát valakire, aki a helyünkre áll, aki rendezi adóságainkat.