A szeretet nem keresi a maga hasznát

Nemcsak én vagyok a világon

Olvasmány: Jakab 3:13-18

"A szeretet ... nem keresi a maga hasznát" 1Kor 13:5

A "Halleluja" énekeskönyv egyik szép dicsérete így szól erről:

            Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,             Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!             Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,             Ámde tudom, hogy meghallod imám.             Mélyebbre Benned, mélyebbre még,             Nem kell a földön semmi egyéb.             Krisztus, a szívemet tárom Eléd,             Élet vagy nékem és nyereség!

(322. "Mélyen meghajlok, ím színed előtt" / Vargha Gyuláné 1863-1947).

            Gyökösssy Endre a "Szülői lelki vezetés a szeretethimnusz alapján" címmel írt rövid tanulmányában ezt mondja:

"A szeretet nem keresi a maga hasznát, mert: áldozatos, ha kell, önfeláldozó, csendet tud biztosítani a gyermek számára, a gyermek tulajdonát tiszteletben tartja, adni, ajándékozni is megtanítja."

"A szeretet nem keresi a maga hasznát"

Nemcsak én vagyok a világon

Olvasmány: Jakab 3:13-18

"A szeretet ... nem keresi a maga hasznát" (1Kor 13:5)

Az önzetlen szeretetről sok történet szól, sok hős példáját ismerjük, akik másokért áldozták életüket. Álljon ma előttünk egy '56-os hős, egy pesti srác története, aki életét adta barátaiért.

            Aki megnézi Szilágyi Andor Mansfeld című filmjét, világosan látja, hogy mi is történt. Péter magára vállalt olyan cselekményeket, amiket nem követett el. Kegyelmet nem kért. Ez egy dupla nullás koncepciós per volt, ahol már a tárgyalásra bejövő bíró, az ülnökök és a megjelent emberek előre tudták, hogy milyen ítélet várható. Mansfeld Péter arra gondolva, hogy barátja, Blaski József, az első rendű vádlott már nagykorú és ki fogják végezni, magára vállalt bizonyos dolgokat, hogy a társát mentse. Abban reménykedett, hogy őt, mint kiskorút nem fogják kivégezni. Mansfeld Pétert végül 1959-ben végezték  ki. A kegyetlen megtorlások sorában különösen cinikus volt a kádárista gépezet az ő esetében, ugyanis megvárták tizennyolcadik születésnapját. Tizenhárom percet hagyták szenvedni a bitón, a hóhér nem avatkozott be a haláltusába.

            Akik már járták egyházkerületünk székházának udvarán, a Ráday utca 28-ban azok tudják, hogy két kopjafa áll ott. Annak a két teológushallgatónak állít emléket, akik 1956. október 28-án vesztették életüket, miközben másokat mentettek. Herczeg Lajos és Mágocsi István teológusok egy ávós sortűzben megsebesült barátjukat látogatták meg a kórházban, az este közeledtével már beértek a teológia biztonságot nyújtó épületébe, amikor a portán két asszony arra kérte őket, hogy a szomszédos Lónyai utcába laknak, de nem mernek egyedül haza menni, legyenek szíves elkísérni őket. A két fegyvertelen és az asszonyokat hazakísérő teológusra az utcán rálőttek a szovjet katonák, az egyikük azonnal meghalt, a másik pedig a korházban.

            De gondolhatunk Csákány István református lelkész-misszionárius példájára is. A Református Teológiai Akadémia elvégzése után előbb Érdligeten szolgált, majd misszionáriusként dolgozott Kenyában. Megtanult szuahéli nyelven, előadásokat tartott a nairobi egyetemen. Magyar adományokból szervezésében felépült az a bambusztemplom, amelyben három nyelven, angolul, szuahéliül és maszáiul folyt az istentisztelet. Rövid magyarországi tartózkodása után 1975-ben újabb missziót vállalt Brazíliában. 1977-ben munkája közben, üdültetett gyerekeket tengerrengésből mentett ki, érte a tragikus halál.

            A Krisztusban kapott szeretet önzetlen. Ezért cselekedeteink mozgatórugója ne az legyen, hogy mi hasznom belőle, mit nyerek, vagy éppen mit veszítek vele, mennyire fog ez megterhelni, mert a szeretet adni akar. Ha Krisztus azt nézte volna, hogyan becsüli meg a világ az áldozatát, akkor nem adta volna magát halálra a világért. Szeretetlen szívünk önzésével semmibe vesszük önzetlen szeretetét. Induljunk hálára jósága iránt! Kövessük a szeretetben! Induljunk el szeretni oda, ahol éppen élünk! Amikor pedig elbukunk, és hatalmába kerít az önzés, kérjük bocsánatát és engedjük, hogy tanítson minket szeretni! Ámen.

Az önzés tünetei

Nemcsak én vagyok a világon

Olvasmány: Jakab 3:13-18

"A szeretet ... nem keresi a maga hasznát"

1Kor 13:5

Van ugyanis egy olyan betegség, amely sokkal fertőzőbb és sokkal gyorsabban terjed, mint a pestis vagy bármely más vírusos megbetegedés. Ha összeszámolnák, hogy az elmúlt évszázadokban hányan fertőződtek meg a különböző járványokban, akkor sem érnénk el azt a számot, amelyet ez az egyetlen betegség felmutathat. Sőt be kell, hogy valljuk ez a betegség minden embert megfertőzött, így mi magunk is fertőzöttek vagyunk. Még ha a tűnetek nem mindig mutatkoznak is látványosan, mégis ott van bennünk ez a vírus, mi is fertőzöttek vagyunk. Ennek a betegségnek a neve pedig nem más, mint az önzés.

Az önzés tünetei

            Az önzés betegségének fertőzése tehát mindnyájunkban benne van. A tünetek észlelhetők, és jelei előbb-utóbb megmutatkoznak, mind lelki mind pedig testi vonatkozásban. Max Lucado könyvében kissé ironikusan fogalmazva sorolja fel azokat a tüneteket, amelyek alapján világosan felismerhető az önzés betegsége.

            "Összeszoruló kéz." Nem így ragadja-e meg kezünk és fonja át karunk mindazt, ami a miénk, amit mi birtokolunk? Nem így ragaszkodunk-e vagyontárgyainkhoz, féltett kincseinkhez?

            "Vicsorgó fogak." Nem villannak-e elő sokszor agyaraink, mert valaki felbosszantott, valaki az utunkba állt, vagy éppen el akar venni tőlünk valamit?

            "Súlyos láb." Vezetés közben, ha valaki elénk vág az úton, nem érezzük-e úgy, hogy a lábunk hirtelen a gázpedálra nehezedik? Nem érezzük-e sokszor az élet sok más területén is, hogy "be kell előznünk", mert különben lemaradunk?

            "Megereszkedett váll." Vajon nem azért van-e gyulladásban a vállunk, mert olyan gyakran veregettük?

            "Zsibbadt nyak" Vajon nem azért fáj-e a nyakunk, mert folyton oly magasan hordtuk az orrunkat?

            Mindenekelőtt nem árt tükörbe nézni. Ha jól szembenézünk önmagunkkal, vajon szemünk pupillájában nem egy apró alakot látunk? Saját magunkat.

            S testi tüneteken túl ott vannak a lelki és szellemi tünetek. Az önzés betegségében szenvedő ember mindent a maga énjén keresztül lát. Az én-központú ember jelszava: "minden értem van, az egész világnak körülöttem kell forognia". A buszmenetrend, a munkahelyi időbeosztás, az időjárás, családtagjaink, barátaink szabad ideje, de még az istentisztelet időpontja is, ahhoz kell, hogy alkalmazkodjon, ami nekünk jó.

            Az önzés betegsége, azonban végzetes és halálos kór. Jakab apostol találóan fogalmaz, amikor így ír: "Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett." (Jak 3:16).

Max Lucado: "Ahogy szeretni érdemes" c. könyve alapján (KIA, Budapest 2015)