József története: bosszú helyett megbocsátás?

 

József története: bosszú helyett megbocsátás?

Olvasmány: 1Móz 43:1-34

„Az éhínség egyre súlyosabbá vált az országban. Amikor az Egyiptomból hozott összes gabonát megették, ezt mondta nekik az apjuk: Vásároljatok megint egy kis élelmet! De Júda azt mondta neki: Szigorúan figyelmeztetett bennünket az az ember: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek a testvéretek!” 1Móz 43:1-3

New Yorkban, a Lexington sugárúton állt sokáig a világ legkeskenyebb lakóépülete. Az 1,5 m széles és 32 m hosszú, négyszintes épület minden szintjén két lakás volt. Egyszerre csak egy ember tudott felmenni a lépcsőház lépcsőjén. Az étkezőasztal minden lakásban csak 46 cm volt és a forgalomban levő legkeskenyebb tűzhelyt szerelték be a konyhában. Egyszer egy szélesebb testalkatú újságíró beszorult a lépcsőházba. De a furcsa épület létrejöttének megvan a maga története. Amikor még a telek üresen állt, a tulajdonosától a hátsó szomszédja meg akarta venni a területet, hogy a sugárútra néző lakásokat építhessen rá. A szomszéd 1000 dollárt ajánlott a keskeny és önmagában igazából használhatatlan telekért, de a tulajdonos többet akart érte kapni ezért nem adta el, mind a ketten sóhernek nevezték egymást és csúnyán összevesztek.  A szomszéd végül így is megépítette a saját területén a sugárútra néző ablakokkal a házat, abban a hitben, hogy ezen az előtte levő 1,5 méter széles telken úgysem épül majd semmilyen ház. Az 1,5 méter széles telek tulajdonosa azonban elhatározta, hogy bosszút áll a szomszédján, ezért ő is megépítette a maga négyemeletes házát, ezzel teljesen elzárva a kilátást a szomszédja elől.

A környéken lakók az épületnek a ”bosszúház” becenevet adták. A tulajdonos hetvenéves korában be is költözött a furcsa házba és élete utolsó tizennégy évét itt töltötte, ebben a rendkívül szűk és minden szempontból kényelmetlen lakásban. A „bosszúház” 1882-ben épült, a tulajdonos halála után végül 1915-ben lebontották, mert senki sem akart benne lakni, annyira rossz volt az épület elrendezése. Tulajdonképpen nem is volt lakásnak nevezhető, igazából csak egyetlen célt szolgált: megkeseríteni a szomszédnak az életét. Valójában azonban a benne lakó tulajdonos önmaga számára is lehetetlenné tette az életet. A történet jól mutatja a bosszú értelmetlenségét.

Egy zsák krumpli.

 

Egy zsák krumpli.

Egy tanár, aki a meg nem bocsátás nagy áráról tanított, megkérte a diákokat, hozzanak egy-egy zsá...k krumplit a következő órára. Válasszanak ki mindenkihez egy krumplit akinek nem akarnak megbocsátani. Írják rá az illető nevét és a dátumot. Azután egy hónapig magukkal kell vinni a zsák burgonyát bárhova is mennek. Miután egy ideig magukkal cipelték a burgonyát, a diákok elkezdték felismerni, mekkora súlyt cipelnek magukkal. Mennyi energiájukat emészti fel a csomagra fordított figyelem. Mennyire kell vigyázniuk hogy el ne hagyják. Később aztán a krumplik elkezdtek rothadni és bűzleni. A diákok rájöttek, hogy az egyetlen bölcs dolog amit tehetnek, ha minél hamarabb megszabadulnak tőlük.
Milyen sokan cipelnek talán egy életen át feleslegesen rothadó krumplival tele zsákot. Görnyedve, rosszkedvűen, és bűzt árasztva a környezetükben.
Neked sok krumplid van? Szabadulj meg tőlük. Bocsáss meg.

ASSISI FERENC FOHÁSZA

TÉGY ENGEM BÉKÉD ESZKÖZÉVÉ

Uram,
tégy a béke eszközévé.
hogy szeretetet vigyek oda,
ahol gyűlölet van,
hogy megbocsássak,
ahol bűn van,
hogy egyesítsek,
ahol széthúzás van
hogy igazságot hozzak,
ahol tévedés van,
hogy hitet vigyek,
ahol sötétség van,
hogy örömet vigyek oda,
ahol szenvedés van

Nem azért, hogy vigasztalódjam,
hanem, hogy vigasztaljak;
nem azért, hogy megértsenek,
hanem, hogy megértsek
nem azért, hogy szeressenek,
hanem, hogy szeressek;

csak ez a fontos,
mert amikor adunk – kapunk,
amikor megbocsátunk – bocsánatot nyerünk,
amikor meghalunk – új életre kelünk.

Assisi Szent Ferenc az előbbi vers más változatai:

URAM, TÉGY ENGEM BÉKÉD ESZKÖZÉVÉ…

Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Uram, segíts meg, hogy törekedjem
nem arra, hogy megvigasztaljanak,
hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek,
hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek,
hanem hogy én szeressek.
Mert aki így ad, az kapni fog,
aki elveszíti magát, az talál,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre.

IMA

Uram, Tégy engem békéd eszközévé!
Hol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek.
Hol neheztelés, békességet,
hol széthúzás, egységedet
A kételkedés helyett hitet vigyek.
a sötétségbe fényedet .
A kétségbeesés helyett reményt,

Ó Mester,
add, hogy vigasztaljak mást,
és ne csak magamnak keressek vigaszt!
Legyek megértő, ne csak megértett,
szeressek, ahogy Te szerettél minket!

Ha adunk, akkor kapunk igazán,
ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot!
és ha meghalunk, akkor nyerjük el az örök életet !

Ó, Mester …
Tégy engem békéd eszközévé
add, hogy vigasztaljak mást,
és ne csak magamnak keressek vigaszt!
Legyek megértő, ne csak megértett,

Ha adunk, akkor kapunk igazán,
Ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot.
és ha meghalunk, akkor nyerjük el az örök életet !

IMÁDSÁG

(középkori kódexbõl)

Uram, tégy engem a Te békéd eszközévé!
Add, hogy ahol gyűlölet tombol,
oda én a szeretetet vigyem,
Ahol a viszály szertehúz,
oda én az egységet vigyem,
Ahol a kétség tétovázik,
oda én a hitet vigyem,
Ahol a hamisság kígyózik,
oda én az igazságot vigyem,
Ahol a reménytelenség csüggeszt,
oda én a bizalmat vigyem,
Ahol a szomorúság fojtogat,
oda én a világosságot vigyem!
Uram tégy engem a Te békéd eszközévé!

Úgy legyen!

ASSISI FERENC FOHÁSZA

Uram!
Tégy engem békéd eszközévé,
ott, hol gyűlölet uralkodik, terjesszem a szeretetet.
Ahol sérelem van, oda vigyem a bocsánatot.
Ahol viszály van, oda vigyem az egyetértést.
Ahol tévedés van, oda vigyem az igazságot.
Ahol kételkedés uralkodik, oda vigyem a hitet.
Ahol kétségbeesés uralkodik, oda vigyem a reménységet.
Ahol sötétség van, oda vigyem a fényt.
Ahol szomorúság uralkodik, oda vigyem az örömet.
Add, hogy ne a magam vigasztalását keressem, hanem én vigasztaljak másokat.
Add, hogy ne arra törekedjem, hogy engem megértsenek, hanem hogy én értsek meg másokat.
Add, hogy ne engem szeressenek, hanem én szeressek, mert akkor kap az ember, ha ad.
Miközben az ember sajátjáról megfeledkezik, akkor talál önmagára.
Miközben az ember megbocsát, úgy nyer bocsánatot.
Halálunkon át támadunk fel az örök életre.

 

A megbocsátás

A megbocsátás

 

Az elengedett adósság kötelez bennünket, ha Isten elengedte nekünk a mi megfizethetetlenül nagy adósságunkat, akkor mennyivel inkább kell nekünk egymás kisseb vagy nagyobb adósságait elengednünk.

 

Találóan írja Cseri Kálmán egyik igehirdetésében:

"Tele van a kezünk adóslevelekkel, mert számon tartjuk az ellenünk elkövetett vétkeket, az évtizedekkel ezelőtt elszenvedett sérelmeket is pontosan fel tudjuk sorolni. De mindaddig, amíg tele van a kezünk az általunk érvényben tartott adóslevelekkel, képtelenek vagyunk elfogadni és átvenni Isten kezéből a mi érvénytelenített adóslevelünket."

A híd

A híd

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással. Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.
Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét.
Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte  a hidat, ezt mondta:
"Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?" Erre mindketten nagyon elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak még neki valami munkát. Erre a Mester így felelt: "Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!"