Miért van szükség gyülekezetre?

Az Anyaszentegyház

Olvasmány: 1Kor 12:12-27

"Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen." Ef 5:25-27

"Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban."  (ApCsel 2:42). A Szentlélek munkája egyrészről vertikális, felülről lefele is hat, vagyis Istennel is összeköt, ugyanakkor horizontális, embertársainkkal is összekapcsol.

A búzakalász egyedül a viharban eltörik, a ringó táblában viszont egymást támogatják a kalászok. Egyedül a hívő élet csak küszködés, a közösségben viszont igazi öröm.

Forrás: "Megtaláltuk a Messiást!" Konfirmációi olvasókönyv (Kálvin Kiadó 2003)

Miért fontos az Egyház?

Az Anyaszentegyház

Olvasmány: 1Kor 12:12-27

"Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen." Ef 5:25-27

Miért fontos az egyház és a gyülekezeti tagság, erről szól ez a kis történet is:

Gyülekezeti tagság

Egy gyülekezeti vezető fölkeresett valakit, aki többszörös szerencsétlenség miatt nagyon elkeseredett, és sorsa ellen hadakozva a gyülekezeti összejövetelekre sem járt el.
A férfi szótlanul fogadta látogatóját, majd csöndben ültek mindketten a kandalló előtt. A kandallóban fahasábok lobogtak.
Kis idő múlva a gyülekezeti elöljáró kezébe vette a csípővasat, szó nélkül kivett egy égő hasábot a tűzből, és a kandalló előtti kőlapra helyezte. A hasáb füstölgött, izzott egy darabig, azután kezdett kialudni.
A két férfi még jó ideig ült szótlanul egymás mellett.
A házigazda hirtelen megrázkódott, kezet nyújtott vendégének, és így szólt:
- Megértettem a prédikációt... Legközelebb köztetek leszek! 

Forrás: http://sarokko.shp.hu

A halott gyülekezet

 

A halott gyülekezet

Egy fiatal lelkipásztor szomorúan tapasztalta, hogy egyik szórványgyülekezetében vasárnapról vasárnapra üres a templom. Hiába szól a harang, senki nem jön az istentiszteletre. Elkezdte látogatni a gyülekezet tagjait. "Sajnos, itt nálunk halott az egyház"- hallotta itt is, ott is a lesújtó véleményt. "Halott és semmi remény nincs arra, hogy feltámadjon"-mondták az emberek.
A lelkipásztor gondolt egy merészet. Gyászjelentést nyomtatott, amelyen fekete gyászkerettel övezve ez az értesítés állt:

" Nagy megrendüléssel és gyülekezetének tagjaival egyetértésben adja hírül X.Y. lelkipásztor, hogy a Z...-i gyülekezet meghalt.
Gyász- és emlékistentisztelet a következő vasárnap lesz a 11 órai istentisztelet keretében a templomban. Z... lakosait szeretettel várjuk erre a végső búcsúvételre."

A helybeliek olvasták a gyászjelentést és beszédtéma lett a faluban. Volt, aki mérgelődött: ez a fiatal pap gúnyt űz belőlünk. Volt, aki így dünnyögött: nem egészen világos, mi akar ez lenni. Mindenesetre vasárnap délelőtt a sok kíváncsi ember megtöltötte a templomot.
A lelkész felment a szószékre és rövid beszédet tartott:
"Testvéreim, amikor meglátogattalak benneteket, többször is hallottam tőletek, hogy ez a gyülekezet halott. Nincs is remény arra, hogy újraéledjen. Tegyünk még egy utolsó próbát: kérlek benneteket, sorban menjetek el a koporsó mellett és vessetek rá egy utolsó pillantást a koporsóban levő halott gyülekezetre. Aztán távozzatok a templom főkapuján. Én majd utoljára maradok és befejezem a gyászszertartást. De ha lenne valaki közöttetek, aki úgy gondolja, hogy mégis feltámadhat ez a gyülekezet, akkor az jöjjön vissza a templomba az oldalbejárón. Ha lennének ilyenek, akkor velük hálaadó istentiszteletet fogunk tartani."
Néma csönd követte a lelkész szavait. Minden szem kíváncsian meredt a középre állított, nagy, fekete koporsóra. A lelkész felhajtotta a szemfedőt és intett az elöl ülőknek: egyenként jöjjenek és nézzék meg a halottat. Mindenki feszülten figyelt: ki fekhet a koporsóban? Talán egy kép a megfeszített Krisztusról? Vagy?
Jöttek a hívek sorban. Mindegyik megállt a koporsó mellett, beletekintett, aztán fejcsóválva, elgondolkozva mentek tovább. Ki a templomból.
Egyszer csak nyikorogva nyílott az oldalkapu és sorra jöttek vissza azon az emberek a templomba.Mi lehetett a koporsóban? Kit láthattak? Hogy nézett ki a halott gyülekezet?

A koporsóban egy nagy tükör volt, s benne mindenki a saját maga arcát láthatta meg.