Mi Atyánk

Tánczos Katalin:

Az én miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senkise,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe:
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba – reményteljesen,
S fohászkodj: MI ATYÁNK! KI VAGY A MENNYEKBEN…

Mikor a magányod ijesztően rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!
Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág”
Mikor elnyomásban szenved az „igazság”
Mikor elszabadul a „Pokol” a Földre
Népek homlokára a „Káin” bélyege van sütve.
Óh „Lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba: hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve…
Hisz a bajban nincs barát, ki veled törődne,
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba – hajtsd meg a homlokod…
S mondd: Uram! LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a „gazdagság” milliót költ, hogy éljen,
És millió szegény a „nincstől” hal éhen,
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!
Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, sőt ellene támadsz,
Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Mikor lázad benned, hogy tagadd meg „Őt”…
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram! Segíts, - S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!
Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magadat,
S később rádöbbentél, hogy kihasználtak!
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!
Mikor a „nagyhatalmak” a békét megtárgyalják,
Mikor a BÉKE sehol – csak egymást gyilkolják!
Mikor a népeket vesztükbe hajtják
S kérded: Miért tűröd ezt?! MIATYÁNK!
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj:
Lelkünket kikérte a „Rossz”, támad, tombol!
Uram! Ments meg a kísértéstől!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
UTÓHANG
S akkor szólt az Úr Jézus, kemény – szelíden:
Távozz Sátán! Szűnj vihar! BÉKE, SZERETET,
És csend legyen!
Miért féltek – ti kicsinyhitűek?
Bízzatok! Hiszen Én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok,
És a végsőkig VELETEK MARADOK!

Dr. Papp Lajos szívsebész : Az én Miatyánkom

Dr. Papp Lajos szívsebész :

Az én Miatyánkom


Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!


Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!


Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág",
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD


Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram!
LEGYEN MEG A TE AKARATOD


Mikor a "kisember" fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",
S millió szegény a "nincstől" hal éhen,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S kérd: Uram!
ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!


Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT",
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts!
S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!


Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!
MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!


Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
AMEN!


UTÓHANG:

S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
Távozz Sátán - szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitűek?

BÍZZATOK ! Hisz' én megígértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig - VELETEK MARADOK!

 

Kárpátaljai Miatyánk

Szőlössy Tibor:

Kárpátaljai Miatyánk

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, bocsáss meg nékünk, mert kételkedtünk. Nem abban, hogy vagy-e egyáltalán, hanem azért, hogy oly messzire kerülvén egymástól ki mertük mondani, meg mertük kérdezni egymástól és magunktól: Atyánk, miért hagytál el minket? Miért csuktad össze pilláidat ránk letekintvén, megfosztva minket hitet éltető szemeid fényétől és melegétől? Bocsásd meg, mert mi hagytunk el Téged. Te ezt tudod, de lelki megnyugtatásunkért, gyónásként hadd mondjuk:

Atyánk, a sátán kerített hatalmába minket, elrabolta mindenünket, egyik kezünkben kenyeret tartottunk, a másikkal fedelet magunk és szeretteink fölé - ennyit hagyott meg nekünk. Gyarló emberként féltünk imára kulcsolni kezeinket, mert elejtvén valamelyiket - megsemmisülünk. Szenteltessék meg a Te neved, mert reménytelenségbe tiport évtizedeinkben neveddel tettük elviselhetővé testi-lelki fájdalmainkat, vágyva-remélve országod eljöttét.

Ne vádolj minket türelmetlenséggel, de legyen meg a Te akaratod már ma, amint a mennyekben, úgy a földön is. A mindenség végtelenjében földi létünk. pillanatnyi: add meg hát Atyánk, hogy élni akarásunkat a Te akaratod tegye elviselhetővé. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és holnap is. Add, hogy búzánkat anyaföldünkbe vethessük, kenyerünket anyanyelvünkön nevezhessük. Adj biztató kitartást, hogy ne süllyedjünk a napi küzdelmek kilátástalanságába, hogy feléd fordíthassuk kérges tenyerünket és érdes lelkünket, hogy legyen bátorságunk és időnk Téged kérni: bocsásd meg vétkeinket, taníts meg újra, hogy őszintén valljuk és tegyük: mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Mi, akik végigszenvedtük a poklok éveit, hova vétkek kényszerítettek vétkezni, kérünk: adj erőt és időt megbocsátani embereknek, nemzeteknek, évtizedeknek. És ne vígy minket a kísértésbe, hogy elégedettek legyünk magunkkal, ne engedd, hogy sanyargatóink szenvedéseit látva-hallva, a bosszú bódulatába zárkózva kárörvendjünk. Szabadíts meg a gonosztól, mely itt van közöttünk felöltvén az anyagiasság és önimádat csábító palástját.

Bízva és reménykedve fordulunk most és mindig Hozzád: tarts meg szülőföldünkön, emelj fel magadhoz, add meg Atyánk, hogy kegyességed tanúi és részesei legyünk, mert Tiéd az Ország, a Hatalom és a Dicsőség most és mindörökké.

Ámen.

(Técső)

Miatyánk

Babits Mihály:

Miatyánk

 

Miatyánk ki vagy a mennyekben,
harcokban, bűnökben, szennyekben,
rád tekint árva világod:
a te neved megszenteltessék,
a te legszebb neved: Békesség!
Jöjjön el a te országod.
Véres a földünk, háború van,
kezed sujtását sejtjük, uram,
s mondjuk, de nyögve, szomorúan,
- add hogy mondhassuk könnyebben -:
Legyen meg a te akaratod!
- mint angyalok mondják mennyekben.
Előtted uram, a hon java,
s hulljon a lomb, csak éljen a fa:
de vajon a legkisebb lombot
nem őrzi-e atyai gondod?
nem leng-e az utolsó fürtön is,
áldva miképpen mennyekben,
azonképpen itt a földön is?
Megráztál, nem lehet szörnyebben,
már most ami fánkon megmaradt
őrizd meg őszig a bús gallyat:
mindennapi kenyerünket add
meg nekünk ma, és gyermekeinket
növeld békére, ha bűn hogy lábunk
ma vérbe csúszik meg: értük az!
Bocsásd meg a mi bűneinket,
miképpen mi is megbocsátunk
ellenünk vétetteknek, a gaz
tied, büntetni, mienk csak az
hogy védelmezzük a mieinket!
És ne vigy a kísértetbe minket,
hogy ártatlanságunk tudatát,
mint drága páncélos inget
őrizzük meg bár véresen
hogy át ne hasadjon sohasem.
Jaj, aki ellenünk mozdul:
megvívunk, készen, bármi csatát,
de szabadíts meg a gonosztól,
mert tied az ország,
kezedbe tette le sorsát,
s te vagy a legnagyobb erősség,
ki neveden buzdul,
bármennyit küzd és vérez,
előbb vagy utóbb övé lesz
a hatalom és a dicsőség!

Miatyánk

Miatyánk

Ne mondd: „Atya”,

ha egyik nap sem viselkedsz úgy, mint a gyermek!

Ne mondd: „mienk”,

ha elszigetelten élsz önzésedben!

Ne mondd: „aki a mennyekben vagy”,

ha csak a földi dolgokra gondolsz!

Ne mondd: „szenteltessék meg a Te neved”,

ha nem tiszteled!

Ne mondd: „jöjjön el a Te országod”,

ha azt egy anyagi sikerrel kevered össze!

Ne mondd: „legyen meg a Te akaratod”,

ha nem fogadod el azt, ami fájdalmas!

Ne mondd: „mindennapi kenyerünket”,

ha nem törődsz azokkal az emberekkel, akik

éheznek!

Ne mondd: „bocsásd meg a mi vétkeinket”,

ha haragot tartasz a testvéreiddel!

Ne mondd: „szabadíts meg a gonosztól”,

ha nem foglalsz állást a bűnnel szemben!

Ne mondd: „Ámen”,

Ha nem érted meg vagy nem vetted komolyan a

Miatyánk szavait.

 

(Ima a Chuy-i templom ajtajáról, Uruguay)

Hun Miatyánk

HUN IMÁDSÁG

> >>> MIATYÁNK
> >>> ISTENÜNK
> >>> BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
> >>> ELOTTÜNK SZENT NEVED
> >>> TÖRVÉNY
> >>> AKARATOD.
> >>>
> >>> MINDENNAPUNK GONDJÁT,
> >>> MAGADON VISELED.
> >>> BÜNEINKET MINT
> >>> MÁSNAK,
> >>> NEKÜNK ELENGEDED.
> >>>
> >>> TE KEZED VEZET
> >>> KISÉRTÉSEKEN ÁT,
> >>> S
> >>> LEFEJTED RÓLUNK
> >>> GONOSZ JÁRMÁT.
> >>>
> >>> TIÉD A NAGYVILÁG
> >>> ÖSSZES HATALMA,
> >>> ÜDVE,
> >>> MINDÖRÖKTÖL KEZDVE,
> >>> LEGYEN MINDÖRÖKRE.

> >>> Kr.u.410-460 keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással
írva.
> >>> Kijevi Nemzeti Múzeumban van.
> >>> A kijevi múzeumban orzött Hun övvereten, szíjvégen levo rovásírásos
> >>> ima gyönyöru. Nem tudom, hogy tudtok-e róla, hogy a szíjvégen talált
> >>> rovásírásos szöveg megfejtésére Magyar rovásírás szakértot-nyelvészt
> >>> kértek fel!!! Elolünk mégis mindenáron eltitkolták, amíg lehetett.
> >>> Istennek hála ma már nem lehet szinte semmit titokban tartani!!
> >>> Érdekesség, hogy az 1960-as évek elején szintén KIJEVBEN ((amirol ma
> >>> már tudjuk, hogy Árpád nagyapja Álmos Ose ÜGYEK fejedelem alapította
> >>> építette szabír-magyar város híres szabír kovácsiparával. Ott
készültek
> >>> a csodálatos Magyar szablyák.))
> >>> Régészeti feltárás során a Magyar hegyen találtak 9000 darab
> >>> rovásírással teleírt pergamenpapírt tökéletes állapotban !!!!
> >>> A kutató régész Armatov akadémikus az egészet elküldte futárral
> >>> A Magyar Tudományos Akadémiának úgy gondolván, hogy mi vagyunk
> >>> A megfejtésében illetékesek!!! Ot számuzték Szibériába !!
> >>> A 9000 darab pergament pedig szorén, szálán eltunt!!! Mai napig semmit
> >>> nem tudni róla!! A finnugoristák hallgatnak (vagy lapítanak, mint az a
> >>> bizonyos a fuben). Ma már kideríthetetlen, hogy megsemmisítették, vagy
> >>> csak eltüntették, nem tudni.
> >>> Talány kinek állt az érdekében????
> >>> Óriási, pótolhatatlan veszteség, mert minden bizonnyal hatalmas és
> >>> teljesen autentikus információs tömeg állna rendelkezésünkre. A
> >>> HAZATÉRÉS vagy HONVISSZAFOGLALÁS elotti, alatti és utáni
> >>> idokbol. S még mennyi minden van, amit eltitkolnak, vagy éppen
> >>> megsemmisítenek elolünk. Visszatérve az imához: gyönyöru!! Nemhiába
> >>> mondták
> >>> a GÖRÖGÖK,hogy a szkíták - hunok - magyarok tudnak a legszebben
> >>> imádkozni
> >>> ISTENÜKHÖZ!!!

Fészbuk Miaytánk

Fészbúk Miaytánk

Fészbúk, aki a neten vagy. Posztoltassék a te neved. Kommenteltessék a te országod. Lájkoltassék a te akaratod. Amint a fészen úgy a búkon is. Mindennapi posztjainkat add meg nekünk ma, és bocsásd meg diszlájkjainkat, miképpen mi ismegbocsájtunk a nemlájkolóknak. És ne ...vígy minket az iwiwre de szabadíts meg a myviptől.... Mert tiéd a poszt,a komment és a lájk. Mindörökké. Lájkmen.