Megtérés

A megtérés

Olvasmány: Lk 15:11-32

„Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Mk 1:15

A "naponkénti megtérés" alatt azt értjük, hogy mindenkinek szükséges naponta újra és újra a bűnre nemet mondva és Isten akaratának való engedelmességre elköteleznie magát. Pál apostol ezt nevezi a régi ember megöldökölésének és az új ember felelevenítésének.

            Hívő emberként azt is tudnunk kell, hogy ebben a testben és ebben a földi életben mi sohasem leszünk tökéletesek.
Valaki egyszer a hívő és hitetlen ember közötti különbséget így jellemezte: "Mind a meg nem tért, mind pedig a megtért ember bűnös. De míg a meg nem tért ember maga fut a bűn után, addig a megtért ember már a bűn elől fut."

A megtérés

A megtérés

Olvasmány: Lk 15:11-32

„Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Mk 1:15

A megtérésnek szép példáját adja elénk Augustinus egyházatya "Vallomások" című könyvében: "És sírtam összetört szívvel. És íme, a szomszéd házból egy hangot hallottam, amint egy fiú vagy lány, ezt nem tudom, éneklő hangon ezt mondta és állandóan ismételte: "tolle lege", "vedd és olvasd". Arcom azonnal megváltozott, és izgatottan kezdtem gondolkodni, vajon szoktak-e a gyermekek valamiféle játék közben ilyesmit énekelni, de egyáltalán nem emlékeztem, hogy valahol hallottam volna. És miután könnyeimet visszafojtottam, fölálltam, nem tudtam más magyarázatát adni, mint hogy Isten nevében parancsot kaptam, nyissam ki a Könyvet, és az első fejezetet, melyre rátalálok, olvassam el. Fogtam kinyitottam, és olvastam azt a helyet, melyre pillantásom elsőször esett: "nem tobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásban és feslettségekben, nem versengésben és irigységbe: hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok kívánságokra." Tovább nem akartam olvasni, és nem is volt rá szükség. Mert azonnal, ahogy ezeket elolvastam, a nyugalom fénye áradt a szívembe és a kételkedés minden sötétsége eloszlott."

A hernyó

A hernyó

Egy férfi az üzleti életben igen magas fokra jutott, nagy eredményeket ért el, és igen büszke volt erre.
Egy napon a kertjében sétált, és virágágyai között egy hernyót vett észre, amely nagy fáradsággal igyekezett egy rózsatő melletti botra felmászni. A kis állat megfeszített igyekvése megragadta őt és megállt, hogy megfigyelje, vajon a kis állat valóban feljut-e a csúcsig. Közben ilyen gondolatai támadtak:  „Igen, neked is ilyen kínnal kellett igyekezned, amíg ilyen magasra jutottál. Sokat kellett dolgoznod, küszködnöd, míg üzletedet ilyen jövedelmezővé fejlesztetted. De most végre sikerült és már fent vagy.” Ezekkel a gondolatokkal foglalkozott, s újra a hernyóra tekintett.
És valóban, a kis hernyó feljutott egészen a bot tetejére, ott forgolódott a csúcson, aztán megfordult és mászott lefelé, mivel a száraz boton nem talált zöld levelet. Ez az egyszerű megfigyelés megrendítette a férfit. „És te mit értél el tulajdonképpen?” – kérdezte magában.

Ő is megfeszített erővel, kemény élettel törekedett fölfelé, azt remélve, hogy talál ott valamit… Hát vele nem ugyanaz történt? Mit talált? Nem csalódott-e ő is? Tudott-e pénzen megelégedettséget, békét vásárolni a lelkének? Most már túljutott életének a delén, és tudta, gyorsan halad lefelé. Ez a gondolat szíve legmélyét érintette, tudta, hogy valami másra van szüksége. Hogy is van az a régen elfelejtett Ige: „Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8,36).

 

Elgondolkozott ezen, s ez a kerti séta fordulópont lett az életében