Bízalom Istenben

Bizalom Istenben

"Bízzál az ÚRban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz." (Zsolt 37:3).

            A bizalomról szól Susie története is. Susie gyermekkorában nagyon szeretett gyöngyökkel játszani, legkedvesebb és legdrágább kincse egy gyöngyfüzér volt. Tudta jól, hogy ezek nem igazi gyöngyök, csak játék, mégis mindenhová felvette, és mindig magánál tartotta a kedvenc gyöngyfüzérét. A kislány nagyon szerette az édesapját is, aki üzleti ügyei miatt gyakran volt távol. Amikor egy-egy hosszabb útról Susie édesapja hazatért azt mindig megünnepelték és az egész napot együtt töltötték. Egy ilyen együtt töltött nap után apja megkérdezte lányától szeretsz-e? A kislány azt felette, hogy igen. De az apa visszakérdezett: a gyöngyeidnél is jobban szeretsz? Ideadnád-e nekem a gyöngyeidet? A kislány elszomorodott és azt mondat, hogy azt nem teheti meg. Susie lefekvés után még jó ideig az apja kérésén gondolkodott és nyugtalanul aludt. Amikor reggel felébredt odament az apjához és ezt mondta: itt vannak a gyöngyeim, neked adom őket, mert jobban szeretlek téged. Az apa pedig így felelt: nagy örömmel hallom, mert én is ajándékot hoztam neked, s közben kinyitott egy kis dobozt, amelyben valódi gyöngyök voltak.

            Vajon nem tartogat-e a mi mennyei Atyánk is hasonló módon igaz gyöngyöket a számunkra? Vajon nem kínál-e valódi szeretetet a számunkra? Az Ő ajándéka sokkal értékesebb mindannál, amit mi a kezünkbe szorongatunk, amihez annyira ragaszkodunk. De Istennek a számunkra elkészített ajándékát csak akkor kaphatjuk meg, ha készek vagyunk lemondani a hamisítványokról, az utánzatokról. Gondolkodjunk el azon, hogy a mi életünkben melyek azok a hamis gyöngyök, amikhez annyira ragaszkodunk, de amelyek éppen a legnagyobb ajándék elfogadásában akadályoznak minket? Készek vagyunk-e kiengedni kezünkből a bizsut, elengedni a kisseb ajándékokat Isten szeretetének legnagyobb ajándékáért? Ha készen állunk rá, elmúlik az irigységünk is. Ha igazi szeretetet kapunk, a féltékenység nem tud majd fellángolni.

Max Lucado: "Ahogy szeretni érdemes" c. könyve alapján (KIA, Budapest 2015)

A lakatlan szigeten

A lakatlan szigeten

Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azért imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten. Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen leégett, úgy, hogy csak hamu maradt belőle. A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is oda lett. "Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?" - kiáltott Istenhez.

Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van. "Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten" - felelte a kapitány.
Életünkben vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érzünk, mert annyi rossz dolog történik velünk. De ha bízunk Istenben és hozzá fordulunk, minden negatív történésre lesz egy pozitív válasza.