Egyszerű udvariasság

Egyszerű udvariasság

Olvasmány: Lk 4:14-30

"A szeretet ... nem viselkedik bántóan"

1Kor 13:5

William Borders: "Az Úr inasa" című művében leír egy történetet, amely nagyon jól szemlélteti azt, hogy a szeretet "nem viselkedik bántóan" (1Kor 13:5). Egy színes bőrű éhes férfi kopogtatott egyszer egy jómódú déli udvarház kapuján. A házigazda a kéregetőt a hátsó bejárathoz küldte. Itt pedig mielőtt átadta volna neki az élelmet, ráparancsolt, hogy előbb meg kell köszönni Istennek. Mond hát utánam: "Mi Atyánk ki vagy a mennyekben". A kéregető el is ismételte az imádságot, de így: "A ti Atyátok, aki a mennyekben van." A gazda dühösen kérte számon ezt az embert, hogy miért így mondja az imádságot. A néger ekkor így felelt: "Ha azt mondom, hogy mi Atyánk, az testvérekké tenne minket, de attól tartok Istennek nem tetszene, hogy ön azt kéri a testvérétől, hogy menjen a hátsó bejárathoz, ha egy darab kenyeret akar."

Max Lucado: "Ahogy szeretni érdemes" c. könyve alapján (KIA, Budapest 2015)

            A szeretet egyszerűen udvarias, nem botránkoztat meg senkit, és nem mond vagy cselekszik olyat, ami a másikat bántaná. Adjon nekünk az Úr erőt, hogy valóban így élhessünk! Ámen.

"A szeretet nem viselkedik bántóan"

Egyszerű udvariasság

Olvasmány: Lk 4:14-30

"A szeretet ... nem viselkedik bántóan"

1Kor 13:5

Az Egyesült Államokban nemrég bíróság elé került egy olyan eset, amelyben egy férfit illetlen viselkedésért perelt be egy család. A férfi egy folyóban kenuzott, amikor felborult és vízbe esett. Haragjában csúnyán káromkodni kezdett. A folyó partján azonban kisgyerekes családok nyaraltak, akik rászóltak erre az emberre, hogy hagyja abba az illetlen viselkedést, ő azonban kijelentette, hogy neki joga van úgy viselkedni, ahogy ő akar. A családok ezután beperelték a férfit, és a bíróság nekik adott igazat, az illetlenül viselkedő férfit pedig elítélték.

Max Lucado: "Ahogy szeretni érdemes" c. könyve alapján (KIA, Budapest 2015)

            Nekem jogom van dühösnek lenni, haragudni, káromkodni, botrányosan viselkedni és egyáltalán azt tenni, ami nekem jó, amit én akarok. Sokszor gondolkodunk és viselkedünk így. Isten azonban minket egy emelkedettebb, nemesebb gondolkozásra hív. Ne csak a jogainkat firtassuk, hanem kérdezzük meg azt is, mit diktál a szeretet.

            Jogunk van uralni egy beszélgetést, jogunk van hozzá, hogy mindig miénk legyen az utolsó szó. De vajon ez valójában a szeretetünk jele?

            Jogunk van úgy tenni, mintha nem hallanánk, amit éppen a házastársunk mond vagy kér tőlünk. Jogunk van durcásnak lenni és süketnek tettetni magunkat, de vajon ez a szeretet jele?

            Jogunk van káromkodni, vagy a másik embert szidni és hibáztatni, amikor valami nem sikerül. De vajon megoldja ez a helyzetet? És ráadásul a botránkoztató szavainkkal vagy viselkedésünkkel nem vonjuk-e magunkra Isten haragját és ítéletét, aki a kicsik és gyermekek pártján áll? Vajon nem erre figyelmeztet-e Jézus az evangéliumban, amikor ezt mondja: "De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék." (Mt 18:6).

            Jogunk van a postán vagy boltban előre menni, ahelyett, hogy sorban állnánk, jogunk van a buszon ülve maradni, amikor egy idős ember, vagy egy kismama áll, de vajon Jézus is ezt tenné?

            Az udvariasság fogalmát talán még sosem hoztuk Jézussal összefüggésbe. Jézus személyéven kapcsolatban talán nem ezt a tulajdonságát szoktuk a leginkább emlegetni. Jézus szeretetéről, hatalmáról vagy irgalmáról sokkal többször beszélünk. Pedig látnunk kell, hogy Jézus, akiben teljes volt a szeretet, valóban "nem viselkedik bántóan" (1Kor 13:5). Jézus mindig kopog, mielőtt belépne, pedig neki igazán nem kellene kopognia, hiszen övé az egész világmindenség. Krisztusnak valóban hatalma is meg joga is lenne arra, hogy ránk törjön, de mégsem teszi ezt. Ő mindig halkan kopog, és szelíd hangon kér bebocsátást: "Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek" (Jel 3:20).

"A szeretet nem viselkedik bántóan"

Egyszerű udvariasság

Olvasmány: Lk 4:14-30

"A szeretet ... nem viselkedik bántóan"

1Kor 13:5

            Hadd mondjak el egy hétköznapi esetet. Valamelyik nap a postán jártam, ahol hosszú sorban várakoztak az emberek. Mindenki becsületesen kiváltotta a sorszámát, és ezek után a monitort figyelte falon, hogy vajon mikor jelenik meg az ő sorszáma, mikor mehet oda az ügyintézőhöz, és adhatja fel levelét, vagy fizetheti be a csekket. Mivel a négy ablakból csak egy volt nyitva, mindenkinek az ügyét ez az egy ügyintéző kellett, hogy intézze, így a sor egyre hosszabb lett. Ekkor sietősen belépett egy ember, aki anélkül, hogy sorszámot kért volna, odament az ablakhoz és közölte, hogy neki fontos dolga van, nem ér rá itt várakozni, őt azonnal szolgálják ki. Az ablak túloldaláról az ügyintéző azonban közölte vele, hogy ez lehetetlen, sorszámot kell kérnie és így érkezési sorrend szerint történik a kiszolgálás. A türelmetlen ember ekkor ordítozni kezdett az ügyintézővel, aztán dühösen elrohant, hangosan becsapva maga után az ajtót. Mindenki döbbenten nézett utána. Micsoda egy alak, pofátlanul előre tolakszik, mintha csak neki lenne fontos dolga, ordítozik az ügyintézővel, aki nem tehet semmiről, jelenetet rendez és megsértődik, miközben ő volt önző és igazságtalan. A Szentírásnak van egy találó szava erre a viselkedésre: "bántó".

Amikor Pál apostol arról ír, hogy milyen az igazi szeretet, és mi az, ami pedig nem az, akkor nem felejti el megemlíteni: "A szeretet nem viselkedik bántóan" (1Kor 13:5). Az eredeti görög szó "szégyenletes", "gyalázatos" viselkedést jelent. Tehát a mondat így is fordítható: "A szeretet nem viselkedik illetlenül, ocsmányul". Károli Gáspár így fordította:"Nem cselekszik éktelenül." A katolikus fordításokban pedig így olvassuk: "nem tapintatlan".