"A szeretet mindent hisz." 1Kor 13:7

"A szeretet mindent hisz."

1Kor 13:7

Albert Einsteinről feljegyezték, hogy amikor meghalt a felesége, akkor a húga, Maja költözött hozzá, hogy vezesse a háztartást, gondoskodjon a tudós bátyjáról, hogy az továbbra is zavartalanul végezhesse tudományos munkáját. Einstein húga tizennégy éven keresztül hűségesen segítette bátyját a munkájában, amikor hirtelen agyvérzést kapott és kómába esett. Einstein minden nap meglátogatta őt a kórházban, és két órát mellette töltött minden délután, általában Platontól olvasott fel a húgának. Az asszony kómában volt, semmi jelét nem adta annak, hogy bármit megértene az olvasottakból. Einstein mégis folytatta a felolvasást, mert úgy gondolta, testvére, ha nem is érti a szavakat, de azt mindképpen érzékelni fogja, hogy bátyja hiszi, megéri a ráfordított időt.

Bízunk a gyermekünkben, a házastársunkban, a barátunkban? Akkor mutassuk is ki! Legyünk ott, amikor játszanak. Örüljünk velük a sikereiken, támogassuk és bátorítsuk őket kudarcaikban. Legyünk velük!  A legjobbat akarjuk kihozni valakiből? Akkor menjük oda hozzá, fejezzük ki bizalmunkat iránta.

Nathaniel Hawthorne egy nap kétségesetten és nagy félelemmel a szívében ment haza. Éppen aznap rúgták ki a munkahelyéről, a vámházból. Vajon mit szól majd a felesége, vajon miből fognak ezután megélni? Meglepő módon a felesége azonban harag és düh helyett nyugalommal fogadta a hírt és egy meglepetéssel ajándékozta meg a férjét, amikor így szólt hozzá: „végre megírhatod a könyvedet!” A férfi azonban nem látta ilyen rózsásnak a helyzetet, mert aggódott, hogy miből tudnak majd megélni. Ekkor a legnagyobb meglepetésére a felesége kihúzott egy fiókot és egy nagy köteg pénzt tett eléje, amit a háztartási pénzből takarított meg. Az asszony ekkor így szólt a férjéhez: „Mindig tudtam, hogy tehetséges vagy és egy remekművet fogsz írni!” A felesége bízott a férjében. S ez a bizalom késztette valóban írásra Hawthorne-t, aki meg is írta könyvét, amelyet ma az egész világon ismernek, ez a könyve a „Skarlát betű”.

"A szeretet mindent hisz." 1Kor 13:7

"A szeretet mindent hisz."

1Kor 13:7

A bizalomban nagy erő rejlik. Valaki egyszer így fogalmazta ezt meg: „Nem az vagyok, akinek tartom magamat, nem az vagyok, akinek gondolsz engem. Az vagyok, akinek gondolom, hogy tartasz.” Akár jó, akár rossz ez, még önmagunkat is mások szemével határozzuk meg. Ha valakinek elég sokszor mondják azt, hogy buta, előbb utóbb el is hiszi magáról. Ha viszont abban erősítik meg, hogy tehetséges és értékes, akkor valóban azzá is válik. A nagy német költő, Goethe mondta: „Bánj úgy egy emberrel, amilyennek látszik, és rosszabbá teszed, de bánj vele úgy, amilyen lehetne, és azzá válik.”

Robert Rosenthal pedagógiai kísérlete jól szemlélteti ezt a jelenséget. Egy általános iskolában felmérést végeztek a diákok között, majd azt mondták a tanároknak, hogy néhány gyerek rendkívül jól vizsgázott. Elhitették a tanárokkal, hogy ezek a diákok rendkívüli képességekkel rendelkeznek. Valójában azonban találomra választottak ki néhány gyereket, akik semmiben sem különböztek a többiektől, csak rájuk fogták, hogy ők különlegesek. De mivel a tanárok ezt nem tudták, a szakemberek véleményét komolyan véve, másként kezdtek el bánni ezekkel a gyerekekkel. A tanév végére ezek a gyerekek, akiket tehetségesnek neveztek ki, egytől egyig mind jobb tanulmányi eredményt mutattak fel a többieknél. A tanárok maguk is elmondták róluk, hogy sokkal elégedettebbek velük, ezek a gyerekek érdeklődőbbek a többieknél, jobb jegyeket szereznek. Mindez pedig a tanárok magatartásának volt köszönhető. Mivel különleges képességűeknek tartották ezeket a gyerekeket, és úgy is bántak velük, a diákok igyekeztek megfelelni, a tanáraiktól tapasztalt pozitív bánásmód jobb eredmények elérésére sarkalta őket.

Rosenthal azt a következtetést vonja le, hogy valószínűleg a tanár és a diák észrevétlen kapcsolatában rejlik a titok, a hanghordozás, az arckifejezés, az érintés és a testtartás lehet az az eszköz, amellyel gyakran önkéntelenül, a tanárok diákjaik tudomására hozzák elvárásaikat. Az ilyen közlés segít a gyereknek önmagáról alkotott nézetei megváltoztatásában.

Bízzunk a másikban! Bizalmunkat fejezzük ki tettekkel is. Semmi sem helyettesítheti a jelenlétünket. A levelek is jólesnek, a telefonhívás vagy egy e-mail is lehet kedves gesztus, de ha személyesen megyünk oda, az mégis egészen más.