2020. február 20., csütörtök

Mi Atyánk


Tánczos Katalin:

Az én miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senkise,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe:
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba – reményteljesen,
S fohászkodj: MI ATYÁNK! KI VAGY A MENNYEKBEN…

Mikor a magányod ijesztően rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!
Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág”
Mikor elnyomásban szenved az „igazság”
Mikor elszabadul a „Pokol” a Földre
Népek homlokára a „Káin” bélyege van sütve.
Óh „Lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba: hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve…
Hisz a bajban nincs barát, ki veled törődne,
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba – hajtsd meg a homlokod…
S mondd: Uram! LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a „gazdagság” milliót költ, hogy éljen,
És millió szegény a „nincstől” hal éhen,
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!
Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, sőt ellene támadsz,
Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Mikor lázad benned, hogy tagadd meg „Őt”…
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram! Segíts, - S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!
Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magadat,
S később rádöbbentél, hogy kihasználtak!
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!
Mikor a „nagyhatalmak” a békét megtárgyalják,
Mikor a BÉKE sehol – csak egymást gyilkolják!
Mikor a népeket vesztükbe hajtják
S kérded: Miért tűröd ezt?! MIATYÁNK!
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj:
Lelkünket kikérte a „Rossz”, támad, tombol!
Uram! Ments meg a kísértéstől!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
UTÓHANG
S akkor szólt az Úr Jézus, kemény – szelíden:
Távozz Sátán! Szűnj vihar! BÉKE, SZERETET,
És csend legyen!
Miért féltek – ti kicsinyhitűek?
Bízzatok! Hiszen Én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok,
És a végsőkig VELETEK MARADOK!

2019. július 28., vasárnap

Isten terve


Isten terve
„De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás. Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással.” (1Móz 45:7).


Nemrég olvastam egy történetet egy amerikai fiúról, aki ma már 14 éves, és tehetséges futballjátékos. De hét évvel ezelőtt daganatot találtak a hasában. A diagnózis egyértelmű volt: rák. Az akkor hét éves fiú élete egy pillanat alatt összeomlani látszott, a családja kétségbeesetten imádkozott érte. Következett a műtét majd a kemoterápia. Végül a fiú meggyógyult és híres focista lett belőle. De a történet igazi érdekessége abban van, ahogy a daganatot felfedezték nála. Hét éves korában ez a kisfiú, egy alkalommal, amikor testvéreivel játszott, az egyikük véletlenül hasba rúgta. Mivel nagy fájdalmai voltak, ezért kórházba vitték, egy éber orvos pedig a szokásos rutin vizsgálatoknál többet is elvégzett a gyermeken és így derült fény a lépe mögött levő tumorra. Miután már túl voltak a műtéten és a kezeléseken, az apa megkérdezte az orvostól, hogy mióta lehetett ott a daganat. Az orvos azt válaszolta, hogy ezt általában nehéz pontosan megmondani, de jelen esetben a daganat formája és mérete alapján arra lehet következtetni, hogy csak néhány nappal azelőtt keletkezett, hogy a gyermek a véletlen baleset miatt kórházba került és diagnosztizálták a daganatot. Az apa ekkor ezt a következtetést vonta le: mondhatjuk azt, hogy Isten egy hasba rúgás által kórházba jutatta a fiam, hogy így időben felfedezhessék az orvosok a daganatot és nagyobb kockázat nélkül elvégezhessék a műtétet, hogy a gyermekem életben maradjon.
Isten nem akar fájdalmat és szenvedést okozni senkinek sem, de ő sohasem hagy magunkra, így jelen van a fájdalomban és szenvedésben is, sőt a rosszat is a javunkra fordítja. A testvértől kapott véletlen hasba rúgás így lehet az életünk megmentőjévé.


József Istenre mutatva kezdte meg és végezte a feladatát. Megértette, hogy a dolgok nem véletlenül történnek, meglátta és megismerte Isten tervét, aki a rosszból is jót hoz ki, aki a próbatételeket is a benne bízók javára tudja fordítani. József Istenre hagyatkozik, ezért nem esik kétségbe, Istennek engedelmeskedik, így tőle kap erőt is a nagy feladat véghezvitelére.

Mi hogyan jellemeznénk a válságunkat? Csak a katasztrófát látjuk? Csak panaszkodunk és kesergünk, hogy milyen nehéz az élet? A sorsot okoljuk, a balszerencsét, és mindig másokat hibáztatunk? Az önsajnálat vagy önmagunk hibáztatásának csapdájában vergődünk? József nem ezt tette, ő felismerte és kijelentette, hogy mindenben, ami vele történt, Isten terve valósult meg, ezért rá hagyatkozott.

Kitartás



József története: éhínség Egyiptomban
Olvasmány: 1Móz 47:1-31
„Pedig sehol az országban nem volt már kenyér, olyan súlyos volt az éhínség. Egyiptom földje és Kánaán földje sínylődött az éhínség miatt.” (1Móz 47:13).


1911-ben két konkurens felfedező csapat indult el a Déli-sark meghódítására. Az egyik csapat volt a norvégoké, amit Roald Amundsen vezetett. A másik pedig az angoloké, amelynek pedig Robert Scott volt a vezetője. A két ország csapata ugyanazt a célt tűzte ki maga elé: elsőként eljutni a Déli-sarkra. Mindkét csapat ugyanazokkal a kihívásokkal nézett szembe, ugyanaz a jéghideg könyörtelen környezet vette körül őket. A rendelkezésükre álló felszerelés, technikai eszközök és információk is ugyanazok voltak. Mindkét csapat ugyanazokkal az eszközökkel, ugyanazokkal a feltételekkel és ugyanazokkal a lehetőségekkel vágott neki az útnak. Mégis az Amundsen által vezetett norvég csapat lett az első, akik harmincnégy nappal az angolok előtt érték el a Déli-sarkot. Minek volt köszönhető ez a nagy különbség a két csapat között?

A válasz így hangzik: tervezés és kitartás. Amundsen fáradhatatlan stratéga volt. Arról volt híres, hogy mindig jól megtervezte az expedícióit és aztán tartotta magát a tervhez. Egyszerű és világos stratégiát tűzött ki a csapat elé: napi tizenöt-húsz mérföld megtétele. Se több, se kevesebb. Ha jó volt az idő, akkor is csak tizenöt-húsz mérföldet haladtak. Ha rossz volt az idő, akkor sem álltak meg addig, amíg meg nem volt az előre kitűzött táv. Mindig minden nap tizenöt-húsz mérföld.

Scott, az angol csapat vezetője ezzel szemben rendszertelen volt. Jó idő esetén a kimerültségig hajszolta embereit, rossz idő esetén viszont engedélyezte, hogy megálljanak. A két ember kétféle elképzelés szerint haladt. Kétféle filozófiát követett és így kétféle eredmény is született. Amundsen nemcsak hamarabb ért célba vetélytársánál megnyerve a versenyt, de egyetlen emberét sem veszítette el. Scott viszont nemcsak a versenyt vesztette el, hanem az életét is, sőt a csapatának minden tagja odaveszett. Mindez azért történhetett meg, mert nem volt egy előre elkészített jó terve, amit ő és a csapata követhetett volna.


Mi sokszor a válságos helyzetben, a próbatételek idején a kitartás és a küzdelem helyett szívesebben fogadnánk egy mennyei közbeavatkozást. A kitartó munka, a szívós küzdelem helyett szívesebben vennénk, ha minden azonnal, valami csoda folytán megoldódna.
Az éhínség idején jobban örülnénk annak, ha a kenyér megszaporodna, vagy mennyei manna hullana, mint annak, hogy még tovább tűrjünk, vagy, hogy a keveset még több felé osszuk el. A vihar idején jobban örülnénk annak, ha Jézus eljönne hozzánk is, és a viharos tenger tükörsimává változna, de Jézus néha inkább evezni küld minket: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” (Lk 5:4). Mi szívesebben vennénk, ha Isten halat adna enni, de ő inkább hálót ad és elküld halászni. A régi református mondás szerint: „Az emberé a munka, Istené az áldás.” József ebben is szép példát adott nekünk, Istenre figyelve tervet készített, kitartóan munkálkodott, az Úr pedig megáldotta őt és keze munkáját.

2019. július 6., szombat

József története: bosszú helyett megbocsátás?


 
József története: bosszú helyett megbocsátás?
Olvasmány: 1Móz 43:1-34
„Az éhínség egyre súlyosabbá vált az országban. Amikor az Egyiptomból hozott összes gabonát megették, ezt mondta nekik az apjuk: Vásároljatok megint egy kis élelmet! De Júda azt mondta neki: Szigorúan figyelmeztetett bennünket az az ember: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek a testvéretek!” 1Móz 43:1-3


New Yorkban, a Lexington sugárúton állt sokáig a világ legkeskenyebb lakóépülete. Az 1,5 m széles és 32 m hosszú, négyszintes épület minden szintjén két lakás volt. Egyszerre csak egy ember tudott felmenni a lépcsőház lépcsőjén. Az étkezőasztal minden lakásban csak 46 cm volt és a forgalomban levő legkeskenyebb tűzhelyt szerelték be a konyhában. Egyszer egy szélesebb testalkatú újságíró beszorult a lépcsőházba. De a furcsa épület létrejöttének megvan a maga története. Amikor még a telek üresen állt, a tulajdonosától a hátsó szomszédja meg akarta venni a területet, hogy a sugárútra néző lakásokat építhessen rá. A szomszéd 1000 dollárt ajánlott a keskeny és önmagában igazából használhatatlan telekért, de a tulajdonos többet akart érte kapni ezért nem adta el, mind a ketten sóhernek nevezték egymást és csúnyán összevesztek.  A szomszéd végül így is megépítette a saját területén a sugárútra néző ablakokkal a házat, abban a hitben, hogy ezen az előtte levő 1,5 méter széles telken úgysem épül majd semmilyen ház. Az 1,5 méter széles telek tulajdonosa azonban elhatározta, hogy bosszút áll a szomszédján, ezért ő is megépítette a maga négyemeletes házát, ezzel teljesen elzárva a kilátást a szomszédja elől.

A környéken lakók az épületnek a ”bosszúház” becenevet adták. A tulajdonos hetvenéves korában be is költözött a furcsa házba és élete utolsó tizennégy évét itt töltötte, ebben a rendkívül szűk és minden szempontból kényelmetlen lakásban. A „bosszúház” 1882-ben épült, a tulajdonos halála után végül 1915-ben lebontották, mert senki sem akart benne lakni, annyira rossz volt az épület elrendezése. Tulajdonképpen nem is volt lakásnak nevezhető, igazából csak egyetlen célt szolgált: megkeseríteni a szomszédnak az életét. Valójában azonban a benne lakó tulajdonos önmaga számára is lehetetlenné tette az életet. A történet jól mutatja a bosszú értelmetlenségét.

2019. március 4., hétfő

A "tökéletes" pap

A "tökéletes" pap


Egy számítógépes felmérés kimutatta, hogy a tökéletes pap pontosan 10 percet prédikál. A bűnt elítéli, de azzal senkinek nem okoz fájdalmat.
Naponta reggel hattól éjfélig dolgozik, de a telefont hajnali ötkor is szívesen felveszi. Ellátja a templomi teendőket, villanyt szerel, kertészkedik, és szépen... takarít.
Hetente 20.000 Ft.-ot keres, jól öltözködik, értékes könyveket vesz és a kocsija sem utolsó. Minden héten 15.000,Ft.-ot oszt szét a szegények között. Emellett 26 éves, de 30 éves lelkipásztori gyakorlattal rendelkezik.
Nagyon szereti a fiatalokat és minden idejét az idősekkel tölti.
A tökéletes pap mindig mosolyog, mert odaadó munkájához az erőt a kitűnő humorérzékéből meríti. Naponta 15, a gyülekezethez tartozó családot, ugyanennyi kórházban fekvő beteget és magányos gyülekezeti tagot látogat meg. Minden idejét az egyháztól elhidegült hívek pásztorolásával tölti, és mindig az irodában van, ha keresik.
 Ugyanis,
 •ha a szokottnál 10 perccel hosszabban prédikál akkor bőbeszédű,
 •ha hangosabban prédikál, akkor ordibál,
 •ha normálisan beszél, akkor az ember nem ért semmit,
 •ha saját autója van, akkor világias beállítottságú,
 •ha viszont nincs autója, akkor nem halad a korral,
 •ha az egyházközség tagjait látogatja, akkor szimatol,
 •ha családokat látogat, akkor nem törődik a családjával,
 •ha otthon van, akkor miért nem látogat családokat
 •ha a pénzről beszél, akkor pénzsóvár,
 •ha a templom javára gyűjt, akkor kihúzza az emberek zsebéből a pénzt,
 •ha nem rendez ünnepséget, akkor semmi sem történik,
 •ha ünnepséget szervez, akkor nem tud nyugton maradni,
 •ha az Istentiszteletet pontosan kezdi, akkor siet az órája,
 •ha később kezd valamit, akkor feltartja a híveket,
 •ha a templomot renováltatja, akkor feleslegesen szórja a pénzt,
 •ha nem építkezik, akkor hagy mindent tönkremenni,
 •ha fiatal, akkor nincs tapasztalata,
 •ha idős, akkor mikor megy már nyugdíjba,
 •ha meghal, akkor nincs aki pótolja."
 Forrás: http://refszatmar.eu/?p=24562#.UyQ0HdjWglQ - A Szatrmári Református Egyházmegye honlapja

2019. február 4., hétfő

Csoda


Albert Einstein mondta: „Az életet kétféleképpen lehet élni: vagy úgy hogy abban hiszek, hogy nincsenek csodák, vagy úgy, hogy minden csoda.”

Jézus messiási munkáságának betöltéséhez nyilvánvalóan hozzátartoznak a jelek és a csodák. A jelek és a csodák ugyanis megerősítik, hogy valóban ő az a Szabadító, akit az Isten megígért, s akinek eljöveteléről a próféták jövendöltek. Maga Keresztelő János is, aki a Messiás útkészítője volt, később elbizonytalanodott, ezért ezzel a kérdéssel küldte el tanítványait Jézushoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (Lk 7:20). Ekkor Jézus ezt a választ adta: „Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” (Lk 7:22-23). János evangélista Jézus csodáit jeleknek tekinti, amelyek Jézus Messiás voltát bizonyítják. A csodák tehát kétségtelenül jelen vannak Jézus munkásságában és az evangélium terjedését és megerősítését szolgálják. De arról is olvasunk, hogy bár sokan látták Jézus csodáit mégsem tért meg mindenki. A hívőt megerősítheti hitében a csoda, de a hitetlent a legnagyobb csoda sem képes meggyőzni. 


2019. január 27., vasárnap

Telepítési útmutató a szeretethez

Telepítési útmutató a szeretethez


Egy csodálatos tanmese kering mostanában az interneten, egy telepítési útmutató a szeretethez.
Ügyfélszolgálat: Igen, miben segíthetek?
Felhasználó: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végig vezetne kérem a folyamaton?
Ügyfélszolgálat: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?
Felhasználó: Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem készen állok. Mit kell először tennem?
Ügyfélszolgálat: Első lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét? –
Felhasználó: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?
Ügyfélszolgálat: Milyen más programok futnak?
Felhasználó: Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.
Ügyfélszolgálat: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?
Felhasználó: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?
Ügyfélszolgálat: Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást! Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.
Felhasználó: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?
Ügyfélszolgálat: Igen, de ne feledje, Önnek csak az alap program van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.
Felhasználó: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja: “Hiba – A program nem fut külső egységeken.” Most mit tegyek?
Ügyfélszolgálat: Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az Ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy Önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.
Felhasználó: Tehát most mit tegyek?
Ügyfélszolgálat: Gördítse le az Önelfogadás menüt; majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.
Felhasználó: Rendben, kész.
Ügyfélszolgálat: Most másolja őket az “Én Szívem” könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, hogy soha ne jöhessen újra elő.
Felhasználó: Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyőmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát minden felé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?
Ügyfélszolgálat: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés nem?
Felhasználó: De, csak szokatlan.
Ügyfélszolgálat: Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut. Még egy dolog mielőtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Ők is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul Önhöz is új és izgalmas változatokat.
Felhasználó: Köszönöm!