József története: bosszú helyett megbocsátás?

 

József története: bosszú helyett megbocsátás?

Olvasmány: 1Móz 43:1-34

„Az éhínség egyre súlyosabbá vált az országban. Amikor az Egyiptomból hozott összes gabonát megették, ezt mondta nekik az apjuk: Vásároljatok megint egy kis élelmet! De Júda azt mondta neki: Szigorúan figyelmeztetett bennünket az az ember: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek a testvéretek!” 1Móz 43:1-3

New Yorkban, a Lexington sugárúton állt sokáig a világ legkeskenyebb lakóépülete. Az 1,5 m széles és 32 m hosszú, négyszintes épület minden szintjén két lakás volt. Egyszerre csak egy ember tudott felmenni a lépcsőház lépcsőjén. Az étkezőasztal minden lakásban csak 46 cm volt és a forgalomban levő legkeskenyebb tűzhelyt szerelték be a konyhában. Egyszer egy szélesebb testalkatú újságíró beszorult a lépcsőházba. De a furcsa épület létrejöttének megvan a maga története. Amikor még a telek üresen állt, a tulajdonosától a hátsó szomszédja meg akarta venni a területet, hogy a sugárútra néző lakásokat építhessen rá. A szomszéd 1000 dollárt ajánlott a keskeny és önmagában igazából használhatatlan telekért, de a tulajdonos többet akart érte kapni ezért nem adta el, mind a ketten sóhernek nevezték egymást és csúnyán összevesztek.  A szomszéd végül így is megépítette a saját területén a sugárútra néző ablakokkal a házat, abban a hitben, hogy ezen az előtte levő 1,5 méter széles telken úgysem épül majd semmilyen ház. Az 1,5 méter széles telek tulajdonosa azonban elhatározta, hogy bosszút áll a szomszédján, ezért ő is megépítette a maga négyemeletes házát, ezzel teljesen elzárva a kilátást a szomszédja elől.

A környéken lakók az épületnek a ”bosszúház” becenevet adták. A tulajdonos hetvenéves korában be is költözött a furcsa házba és élete utolsó tizennégy évét itt töltötte, ebben a rendkívül szűk és minden szempontból kényelmetlen lakásban. A „bosszúház” 1882-ben épült, a tulajdonos halála után végül 1915-ben lebontották, mert senki sem akart benne lakni, annyira rossz volt az épület elrendezése. Tulajdonképpen nem is volt lakásnak nevezhető, igazából csak egyetlen célt szolgált: megkeseríteni a szomszédnak az életét. Valójában azonban a benne lakó tulajdonos önmaga számára is lehetetlenné tette az életet. A történet jól mutatja a bosszú értelmetlenségét.

A "tökéletes" pap

Egy számítógépes felmérés kimutatta, hogy a tökéletes pap pontosan 10 percet prédikál. A bűnt elítéli, de azzal senkinek nem okoz fájdalmat.
Naponta reggel hattól éjfélig dolgozik, de a telefont hajnali ötkor is szívesen felveszi. Ellátja a templomi teendőket, villanyt szerel, kertészkedik, és szépen... takarít.
Hetente 20.000 Ft.-ot keres, jól öltözködik, értékes könyveket vesz és a kocsija sem utolsó. Minden héten 15.000,Ft.-ot oszt szét a szegények között. Emellett 26 éves, de 30 éves lelkipásztori gyakorlattal rendelkezik.
Nagyon szereti a fiatalokat és minden idejét az idősekkel tölti.
A tökéletes pap mindig mosolyog, mert odaadó munkájához az erőt a kitűnő humorérzékéből meríti. Naponta 15, a gyülekezethez tartozó családot, ugyanennyi kórházban fekvő beteget és magányos gyülekezeti tagot látogat meg. Minden idejét az egyháztól elhidegült hívek pásztorolásával tölti, és mindig az irodában van, ha keresik.
 Ugyanis,
 •ha a szokottnál 10 perccel hosszabban prédikál akkor bőbeszédű,
 •ha hangosabban prédikál, akkor ordibál,
 •ha normálisan beszél, akkor az ember nem ért semmit,
 •ha saját autója van, akkor világias beállítottságú,
 •ha viszont nincs autója, akkor nem halad a korral,
 •ha az egyházközség tagjait látogatja, akkor szimatol,
 •ha családokat látogat, akkor nem törődik a családjával,
 •ha otthon van, akkor miért nem látogat családokat
 •ha a pénzről beszél, akkor pénzsóvár,
 •ha a templom javára gyűjt, akkor kihúzza az emberek zsebéből a pénzt,
 •ha nem rendez ünnepséget, akkor semmi sem történik,
 •ha ünnepséget szervez, akkor nem tud nyugton maradni,
 •ha az Istentiszteletet pontosan kezdi, akkor siet az órája,
 •ha később kezd valamit, akkor feltartja a híveket,
 •ha a templomot renováltatja, akkor feleslegesen szórja a pénzt,
 •ha nem építkezik, akkor hagy mindent tönkremenni,
 •ha fiatal, akkor nincs tapasztalata,
 •ha idős, akkor mikor megy már nyugdíjba,
 •ha meghal, akkor nincs aki pótolja."

 Forrás: http://refszatmar.eu/?p=24562#.UyQ0HdjWglQ - A Szatrmári Református Egyházmegye honlapja

Csoda

Albert Einstein mondta: „Az életet kétféleképpen lehet élni: vagy úgy hogy abban hiszek, hogy nincsenek csodák, vagy úgy, hogy minden csoda.”

Jézus messiási munkáságának betöltéséhez nyilvánvalóan hozzátartoznak a jelek és a csodák. A jelek és a csodák ugyanis megerősítik, hogy valóban ő az a Szabadító, akit az Isten megígért, s akinek eljöveteléről a próféták jövendöltek. Maga Keresztelő János is, aki a Messiás útkészítője volt, később elbizonytalanodott, ezért ezzel a kérdéssel küldte el tanítványait Jézushoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (Lk 7:20). Ekkor Jézus ezt a választ adta: „Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” (Lk 7:22-23). János evangélista Jézus csodáit jeleknek tekinti, amelyek Jézus Messiás voltát bizonyítják. A csodák tehát kétségtelenül jelen vannak Jézus munkásságában és az evangélium terjedését és megerősítését szolgálják. De arról is olvasunk, hogy bár sokan látták Jézus csodáit mégsem tért meg mindenki. A hívőt megerősítheti hitében a csoda, de a hitetlent a legnagyobb csoda sem képes meggyőzni. 

Telepítési útmutató a szeretethez

Egy csodálatos tanmese kering mostanában az interneten, egy telepítési útmutató a szeretethez.

Ügyfélszolgálat: Igen, miben segíthetek?

Felhasználó: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végig vezetne kérem a folyamaton?

Ügyfélszolgálat: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?

Felhasználó: Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem készen állok. Mit kell először tennem?

Ügyfélszolgálat: Első lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét? –

Felhasználó: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?

Ügyfélszolgálat: Milyen más programok futnak?

Felhasználó: Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.

Ügyfélszolgálat: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?

Felhasználó: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?

Ügyfélszolgálat: Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást! Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.

Felhasználó: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?

Ügyfélszolgálat: Igen, de ne feledje, Önnek csak az alap program van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.

Felhasználó: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja: “Hiba – A program nem fut külső egységeken.” Most mit tegyek?

Ügyfélszolgálat: Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az Ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy Önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.

Felhasználó: Tehát most mit tegyek?

Ügyfélszolgálat: Gördítse le az Önelfogadás menüt; majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.

Felhasználó: Rendben, kész.

Ügyfélszolgálat: Most másolja őket az “Én Szívem” könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, hogy soha ne jöhessen újra elő.

Felhasználó: Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyőmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát minden felé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?

Ügyfélszolgálat: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés nem?

Felhasználó: De, csak szokatlan.

Ügyfélszolgálat: Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut. Még egy dolog mielőtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Ők is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul Önhöz is új és izgalmas változatokat.

Felhasználó: Köszönöm!

Igazmondás

Igazmondás

„Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Ef 4:29)

Van olyan ember, aki ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy ő mindenkinek, minden körülmények között megmondja az igazat! Sokan még büszkék is rá, hogy ők mindig kimondják azt, amit gondolnak. De vajon valóban ez erénynek tekinthető-e az ilyenfajta igazmondás? Pál így figyelmezteti az efézusi gyülekezetet: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Ef 4:29). Érdemes tehát mindig végigindulnunk nemcsak azt, hogy amit mondunk igaz-e de azt is, hogy most van-e az ideje annak, hogy elmondjuk és azt is, hogy miképpen mondjuk, milyen lelkülettel és milyen célból

Nemcsak azt kell megnéznünk, hogy tényszerűén igaz-e, amit mondunk, de azt is, hogy az valóban a másik ember javát és az Isten igazságát szolgálja-e? Példát is szeretnék erre mondani.

Sokan ismerjük Victor Hugo: Nyomorultak című regényét. Az elején az író bemutatja nekünk azt a szelídlelkű idős püspököt, aki egy nap befogad a házába egy volt fegyencet, Jan Valjeant, aki a vacsorát és az éjszakai szállást, azzal hálálja meg, hogy meglopja a házigazdát. Reggelre ugyanis a püspök hűlt helyét találja nemcsak különös vendégének, hanem a szép, értékes ezüst evőeszközöknek is. A hitvány ember meglopta jótevőjét, de a rendőrség menekülés közben elfogja. Megtalálják nála az ellopott étkészletet és visszaviszik szembesíteni a püspök elé. Senki sem kételkedik afelől, hogy itt lopás történt. Amint azonban a püspök meglátja a megbilincselt betörőt, tárt karokkal eléje sietve így szólítja meg: „Á, ön az, örvendek, hogy látom. De hiszen én a gyertyatartókat is magának adtam, amelyek színezüstből vannak, s amelyekért 200 frankot is kaphatna. Miért nem vitte el őket az ezüstneművel együtt?” Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a püspök nem mondott igazat, hazudott, de valójában éppen ez által mentette meg egy ember életét. A földi törvények szerit hamisan tanúskodott, mégis jót tett, mert a földinél hatalmasabb isteni igazságot szolgálva, az ítélet helyett a kegyelem evangéliumát hirdette. A püspök ezzel a mondattal búcsúzott az őt meglopó fegyenctől: „Jan Valjean, testvérem az Úrban, te már nem a bűnt szolgálod, hanem a jót. Megvásároltam a lelkedet, megváltottam a sötét gondolatoktól, a romlás szellemétől és átadtam Istennek.”

Vagy egy másik példa! A diktatúrák idején gyakran előfordul, hogy az őrült rendszer halálra kerestet ártatlan embereket. Ha valaki menedéket ad egy üldözöttnek, és amikor a hatóság keresi, letagadja, vagy hamis papírokkal segít megmenteni egy üldözött ember életét, vajon nem jár-e el helyesen, annak ellenére is, hogy hazudik vagy csal? A hazugsággal és a hamisítással is nem az igazságot és a jót szolgálja-e? Ha pedig nyíltan megvallaná az igazságot, hogy tudniillik, az illető itt meg itt bújik, ezzel az igazmondásával nem a hazugság atyjának, az ördögnek tenne szolgálatot?

Értékes vagy!

Isten számára értékes vagy!

 „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?” Mt 6:25-26

Max Lucado: Értékes vagy

A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket és ugyanabban a faluban laktak.
A foltmanók egész életükben, minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták, és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra.
A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak.
A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörű dalokat énekeltek. Őket mindenki elárasztotta csillaggal.
Némely foltmanónak az egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, amikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot.
Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott.
Pancsinelló is egy ilyen foltmanó volt. Próbált magasra ugrani, de mindig csak nagyot esett. Erre persze rögtön köré gyűltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot. Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el.
Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. Egy idő után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni, vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sőt, néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán ezért, mert látták, hogy már úgyis olyan sok van rajta.
„Sok szürke pontot érdemel-mondogatták egymásnak. -Ő aztán tényleg nem jó foltmanó!"
Egy idő után már maga Pancsinelló is elhitte ezt.
„Nem vagyok jó foltmanó" - gondolta.
Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztük jobban érezte magát.
Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag, sem pont. Egyszerűen famanó volt. Lúciának hívták. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat - csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajta! Némely manó emiatt felnézett rá és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot. Ám az is leesett!
„Én is ilyen akarok lenni! - gondolta Pancsinelló. - Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám!"
Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges az, hogy neki nincs egyetlen matricája sem.
„Ó, nem nagy ügy! - válaszolta Lúcia. - Egyszerűen csak mindennap meglátogatom Élit."
„Élit?"
„Igen, Élit, a fafaragót. Jót ücsörgök a műhelyében."
„De miért?"
„Majd megtudod! Menj el hozzá, fel a hegyre!"
Ezzel a matrica nélküli famanó megfordult és elment.
„Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem?" - kiáltott utána Pancsinelló.
De Lúcia ezt már nem hallotta meg. Így aztán Pancsinelló hazament. Leült az ablak elé, és nézte, hogyan rohangálnak ide-oda a manók, csillagokat és szürke pontokat osztogatva egymásnak. „Ez így nincs rendjén" - suttogta, és elhatározta, hogy elmegy Élihez.
Felkapaszkodott a hegytetőre vezető keskeny ösvényen, és belépett a nagy műhelybe.
Szeme-szája elállt a csodálkozástól az óriási bútorok láttán. A hokedli a feje búbjáig ért. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy rálásson a munkapadra. A kalapács nyele olyan hosszú volt, mint az ő karja. Pancsinelló nyelt egy nagyot, és elindult kifelé.
Ekkor meghallotta a nevét.
„Pancsinelló!" - hallatszott egy mély, erős hang.
Pancsinelló megállt.
„Pancsinelló! Örülök, hogy látlak! Gyere közelebb, hadd nézlek meg!"
Pancsinelló lassan megfordult, és ránézett a nagydarab, szakállas mesterre.
„Te tudod a nevemet?" - kérdezte a kis manó.
„Persze, hogy tudom! Én alkottalak!"
Éli lehajolt, felemelte és maga mellé ültette a padra.
„Hm...- szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte. - Úgy látom, gyűjtöttél néhány rossz pontot!"
„Nem akartam, Éli! Tényleg nagyon próbáltam jó lenni!"
„Gyermekem, előttem nem kell védekezned. Én nem foglalkozom azzal, hogy mit gondolnak rólad a foltmanók."
„Tényleg?"
„Tényleg. És neked sem kellene. Hát, kik ők, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyanolyan foltmanók, mint te. Amit ők gondolnak, az semmit sem számít, Pancsinelló. Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy!"
Pancsinelló felnevetett.
„Én értékes?! Ugyan mitől? Nem tudok gyorsan járni. Nem tudok magasra ugrani. A festék repedezik rajtam. Mit számítok én neked?"
Éli Pancsinellóra nézett, rátette kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt:
„Az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem."
Pancsinellóra még soha senki nem nézett így - különösen nem az, aki alkotta őt. Nem is tudta, mit mondjon.
„Mindennap vártam, hogy eljössz!" -folytatta Éli.
„Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák" -mondta Pancsinelló.
„Tudom. Mesélt rólad."
„Rajta miért nem tapadnak meg a matricák?"
A fafaragó nagyon kedvesen beszélt:
„Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb az, amit én gondolok róla, mint az, amit mások.
A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod."
„Micsoda?"
„A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevesebbet aggódsz a matricák miatt. Érted?"
„Hát, még nem nagyon..."
Éli elmosolyodott.
„Idővel majd megérted. Most még tele vagy szürke pontokkal. Egyelőre elég, ha minden nap
eljössz hozzám, hogy emlékeztethesselek rá, mennyire fontos vagy nekem."
Éli letette Pancsinellót a földre.
„Ne felejtsd el - mondta, miközben a foltmanó elindult az ajtó felé -, hogy nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!"
Pancsinelló nem állt meg, de magában ezt gondolta:
„Azt hiszem, komolyan mondja!"
És miközben ezt gondolta, már le is gurult róla egy szürke pont.

Mi lesz, ha rosszabbra fordul a helyzet?

Mi lesz, ha rosszabbra fordul a helyzet?

Olvasmány: Mt 24:1-22

„Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.” (Mt 24:6).

A félelemről és annak legyőzéséről szól mostani sorozatunk. Ahogy láttuk a félelem sokféle módon jelen lehet az életünkben. Az életet szinte elképzelni sem tudjuk félelem nélkül. Néha viccesen meg is szoktuk jegyezni, hogy „élni életveszélyes”. Nos, az élet valóban veszélyes vállalkozás és kétségtelenül igaz az, hogy életünk során állandóan veszélynek vagyunk kitéve, valóban baljós körülmények árnyékában telnek a napjaink.

A gyógyszergyárak elővigyázatosságból minden gyógyszer mellé csomagolnak egy kis lapot, amelyen tájékoztatást adnak az adott gyógyszer lehetséges mellékhatásairól. Ezen a tájékoztatón az összes lehetséges betegségeket, bajt problémát felsorolják. Ezzel a gyógyszergyár önmagát igyekszik védeni minden lehetséges tragédia esetére, hogy senki ne perelhesse be őket. Mégis ha egy ilyen betegtájékoztatót elolvasunk olyan érzésünk támad, hogy ez egy nagyon veszélyes gyógyszer, aminek ennyiféle lehetséges mellékhatása van, s talán jobb is lenne be sem venni. A felsorolt lehetséges mellékhatások tömege kétségtelenül félelmet vált ki belőlünk.

Valaki egyszer ironikusan azt mondta, hogy a születendő gyermeket is tájékoztatni kellene, hogy mire számíthat ebben az életben.

 Ezek szerint, akkor járnánk el korrektül, ha minden gyermeket szülő édesanya mellé oda rendelnénk egy ügyvédet, aki a megszületendő gyermekkel azonnal ismertetné, hogy mire számíthat ebben a világban, és az apró betűs részből az is kiderülne, hogy milyen lehetséges mellékhatásai vannak az életnek. Ez a tájékozató valahogy így hangzana: „Üdvözüljük a köldökzsinór utáni világban. Ugyanakkor tájékozatjuk, hogy az emberi élet a tapasztalatok szerint a legtöbb esetben halálhoz vezet. Egyesek halálos vírusokkal, vegyszerekkel, vagy vérszomjas terroristákkal való találkozásokról számoltak be. A világrajövetel után találkozhat szökőárral, ittas sofőrökkel, utcai lövöldözőkkel, éhínséggel, nukleáris katasztrófával, vagy csak egyszerűen az utcán sétálva a fejére esik egy tégla. Az élet mellékhatásai közé tartoznak a szupervírusaink, a szívbetegség, a különböző daganatos megbetegedések, vagy éppen, felelés vagy vizsga az iskolában. Az emberi élet ellenjavallt azok számára, akik nem tudnak közös bolygón élni gonosz zsarnokokkal, vagy nem bírják elviselni a túl hangos szomszédokat.”

(Max Lucado nyomán).